benedek, az újságíró

Mondják, az arcod, amikor az asztalról fölemeled a tekinteted, menthetetlenül őszinte. Őszinte és várakozó. Az ön kézfogásába lepődtem ma, kedves Benedek, az újságíró.

nem

Nem megpróbálni kiegyensúlyozni a kettős mércét, megtagadni néha a válaszadást, nem kínos tükröket mutatni. Nem sok lehetőség van.

valóban megfigyel

S valóban, a feleség megfigyel. Hasonlón cselekednék magam is; sőt, cselekedtem is. S mit lát? A valóságot látja. Ahogy meglepődve egymásba feledkeztünk rövid időre, majd zavartan elintettünk. A valóság van, sajnos – motyogtam magamban akkor.

a számok fölé

A Mm magyarázta a filmjeleneteket, amiket a számok fölé lát.

ellenkező irányú villamosok

Ott áll a mozdólépcsőn, néz le rám.
A háta mögött tornyosul az elfelé.
Mit néz rám,
mit néz visszafelé, nem lát,
lehajtom a fejem,
eltakarnak az ellenkező irányú villamosok,
nem néz rám, nem lát,
elhúznak az ellenkező irányú villamosok,
át a Pesten,
át a Dunán,
a szívem a zsebében a Blahán.

mit csinálsz, mi?!

B – Mit csinálsz, ne vedd el a kajám!
F – De éhes vagyok…
B – Képzeld, nekem meg szerelmi bánatom van.
D – F! Mit csináltál?!

volt egy

– Volt egy pasim…
– …a […]?

[…] Fröccsök a Dürerben; ki mit mond, vajon ki kinek mit mondott. Bólintás helyett csak megütközötten nézek. Aztán arról beszélünk, hogy hát igen, az egysebességűzés, hát az valóban valami helyett van, az erős lábmunka a hóban-fagyban, hogy valóban meg kell mutatni, mert nincs más.

az üvöltést

– Te meg mit olvasol, muti?
– Tessék… – az Üvöltést.

to everyth, to someth, to noth, to k

Ma a röhögéstől zokogva magyaráztam a végső és fölülmúlhatatlan szóviccet, ami éjszaka fél háromkor eszembe jutott, amikor nem tudtam aludni. Nem értem, hogy-hogy nem jutott eszembe már sokkal régebben – nem jutott. Fölírtam a táblára, és behúztam a megfelelő függőleges vonalakat, hogy értsék:

– What are you doing?
– Well, I'm everything.
…
– Well, I was just something in the garden, when the apple fell.
…
– Oh, what's happening to you?
– I'm nothing.

Aztán mondták ők is: I'm king, etc.

odakint lenni

Azt mondja, hogy el akar menni, hogy ami itt folyik, azt ő nem akarja. Hogy fölülni egy vonatra, és a tengerhez… Azt hiszem, igazat adok neki.
– Aztán lehet, hogy visszajövök.
– Nem hiányozna a film, meg az írás…?
– Nem, nem…

[Amikor átmászott az óvoda kerítésén, de visszajött, mert látta, hogy odakint lenni sem érdemes.]

ó, csáó

– Ó, csáó!
– Ó, csáó!
– Oda mész?
– Oda. S te oda?
– Oda.
– Ok, csáó!
– Csáó!

francis bean cobain

Gondolj csak Francis Bean Cobainre. Mindjárt minden sokkal érthetőbb.

négy nap romantikája

A Föld körül keringő négy Nap romantikája. A négy Nap, ha kellő helyzetben lenne, egy tetraéder négy csúcsán és elég távol keringene a Föld körül, beragyogná a Földet. Soha nem lenne sötét. De ilyen nincs, mert a valóságban ez nem így van. Egészen bizonyos nonszensz.

a lehetőleg

A lehető legengedékenyebben venni komolyan.

[Hogy nem hív föl, hogy nem ír vissza, hogy nem tanulja meg, hogy még csak meg sem sértődik. Majd fölhív, majd visszaír, majd megtanulja, majd megsértődik. Majd szembejön. Mindig minden jól végződik. Eddig mindig minden jól végződött.]

a muslimgauze kazettát

Megtalálom a kocsijában a Muslimgauze kazettát, az a kocsijában az egyetlen kazetta, gyorsan bemásolom róla a számcímeket a telefonomba, de nem találom egyiket sem az interneten. Kár. Bár találok mást.

reakciók, akciók

Azt mondja, hogy nem arra kell gondolni, hogy amit ők csinálnak, azok az akciók, és mi arra adunk egy reakciót, hanem hogy ugyanúgy reakciók azok is, mint ahogy a mieink lehetnek akár akciók. Hát igen, tudom, mondom.

itt tették le

…ki itt megpihensz, vidd hírül, hogy itt tették le, itt hagyták rám végleg a cuccaikat.

Micsoda szépségeket harácsoltam össze. Ó, igen. Számolj be majd, kérlek, erről is.

a sivatagban

A sivatag megy a sivatagban, és mi a különbség a fa mögött, aki mit kérdez?

az a sárszag

Sosem lesz már olyan szabadon lebegő, ammóniával keveredő sárszag, mint a Szigeten éveken át minden éjjel. Egyszerűen nem lesz már az. Az a szabadság abban a végtelen szagban. Hát, nem.
Nem úgy van már a végtelen.

futás befelé

Na futás, futás befelé, ott jó.

te kivételezel

„Lehet, de szerintem te kivételezel velem.” Jogos. Szinte bedobom a törülközőt, amikor… „Lehet. Viszont te mindent megtettél azért, hogy kivételezzek.” Adu ász. …egyszer valamikor kinéz a beszélgetésből nevetni.

hány karom

Hány karú ez a Shiva még itt az asztalon, hány karját letörhetni? Ráncigálom, ráncigálom egy ideig, úgy szokott történni a karokkal, gumiból van néhány, más rideg fémből, s törik azonnal. Ráncigálom, elengedem, megrántom, ellököm, s leszakad egyszer. Van, hogy valakinek utánahajítom. Van, hogy csak otthagyom a porban a földön, lágyan megvakarom. Van, hogy halkan belelökök a lábujjaimmal. Van, hogy ideig-óráig nézem, aztán elfeledem lassan a Shiva-karokat. Hány karú ez még itt az asztalon? Hány karom rángatom, lökdösöm, nézem, hány karom vakarom, hány karom löködöm arrább a lábujjaimmal?

[S na jó, ezt az egyet, de valóban csak ezt az egyet, viszem még karjaimban egy darabig tovább.]

harmadmaga kiskamaszos

Ma azt gondoljuk, hogy ezt a kiskamaszos megfutamodást nem nézzük jó szemmel.

gardrób

Az a címe, hogy Gardrób. Ott játszódik az orrunk előtt. Egy ideig nem vesszük észre. Aztán leesik a tantusz. Gardrób.

Garde-robe. Egy csomó régi dolog van benne, időrendben vagy rendezetlenül, molylepte és csodálatos.

kiszippantja az űr a szennyeket

Egészen más a vákuumban az élet, mint hittem – gondolta Major Tom. – Kiszippantja az űr a szennyeket a fejemből: az szememből tejfehér, az orromból szürke váladék szivárog. Sárga galacsinokat köhögök föl, és a fülemből vörös sugárzás irányul a Tejút csillagai felé. Arra számítok, semmi nem marad mostani formájában, mire véget ér a repülés.

major tom

Régebben ilyenkor mindenfélét gondoltam. Régebben: tegnapig. Nekem ma nincsen kedvem gondolni semmit. Én, kérem, kiugrottam az űrbe. Major Tom kiugrott az űrbe. Én vagyok Major Tom. Nem tudom, mi vár rám. Nem vagyok hajlandó kigondolni semmit. Alig vagyok megérintve: hiszen mi is érintene meg az űrben? Nincs semmi az űrben, csak vákuum, fekete levegő. Visz valahova.

o-ó

– Te figyelj, és nincs itt?!
– Nincs…
– Miért?
– Nem tudom. Kérdeztem, jön-e, azt mondta, nem. … Két okból. És kiment a szobából.
– Ó. Ó!

vigyázz magadra

– Szia, vigyázz magadra!
– [Visszajön.] Ezt most miért mondtad?
– Hát hogy vigyázz magadra, hogy itt légy a jövő héten is!

Visszajön megkérdezni ezt a semmi kis mondatot, és akkor látom, hogy egy kis lepke van a szemében, aznap először.

a könyökét nem, de a sarkát igenis

Az óráknak a szüneteiben, amiken megtanítottam az osztályokat, hogy az ember a könyökét nem, de a sarkát igenis meg tudja nyalni, bár a Beni szerint én meg tudtam nyalni, na mindegy, szóval a szünetekben megmondtam, hogy utálom a nagyjeleneteket, amiket nagy valahára a kért kevéske követ, a másiknak meg megfogtam a vállát, hogy legyen jól, amikor azt kérdezte tőlem, hogy hogy vagyok. Meg csináltam a mikróban pizzáscsigából valódi pizzás csigát, csak kecsöp nem volt.

a hegyek találkozzanak

– Na, megyek akkor, hegyeket mozgatok meg…
– Csináld úgy, Bori, hogy a hegyek találkozzanak!

Valamit válaszoltam, hogy menjenek maguktól a hegyek, ha annyira akarnak, vagy nem emlékszem már, hát én megpróbáltam a hegyeket megkocogtatni a lábuknál, egy prüsszentésen kívül semmire nem volt az jó.

mi van azelőtt

Ki, aztán vissza, szóval ezúttal nem ijesztette vagy sértette halálra az ajtócsapódás, vagy nem úgy, szóval visszajön és ír egy verset, ezt az egyet tegye egyébként, hogy ír, van benne két versszak, egy földúltabb meg egy nyugalmas, ám az utolsó szó maga a nemi erőszak, és nem is emlékszem, mi van azelőtt.

szeme körül a sivatag

Nyitottam az ajtót, beragyogott az ablakon a nap, és ott állt ez az ismeretlen, ez az ismeretlen fiú, akinek tátott szájam mögött rebbenő hangon köszönni akartam, és köszöntem is gondolatban, meg megnéztem a szemét, amiben ott volt a kék ég, meg a szeme körül a bőrét, amin ott volt körül a sivatag. Valóban: nyaranta mezítláb járt Budapesten, majd egy időre Észak-Afrikába ment, azok a távoli szelek voltak a szemében meg a bőrén és egész önmaga körül.

te találtad ki

„Én félek tőled.” – Nem lehet ezzel semmit kezdeni. Nem lehet ezzel mit kezdenem, nem én találtam ki: te találtad ki. Ne félj, és akkor lehet jól végezni mind a kettőnknek.

iszonyúan fáj

– De figyelj, iszonyúan fáj?
– Igen, hát a gerinceden igen. Persze, nem úgy fáj, hogy kiabálsz és zokogsz, hanem csak halkan folyik a könnyed. Főleg a satírozás. Pedig csak a szemét festette fehérre a halnak.

– De figyelj, iszonyúan fáj?
– Igen. Az első negyedóra nem, az csak ilyen furcsa bizsergés, de aztán elkezd fájni. Főleg a színezés. Nekem ugye kontúrok vannak meg színek is.
– És ha bedobsz pár felest?
– Azt nem lehet. A vérzés miatt. Normális esetben közben ilyen vérpára alakul ki a bőrödön. Ha iszol, akkor patakokban folyik.

aha, igen - időutazás

– És megvan, hogy te kivel csókolóztál volna?…
– Aha, vele… aha, ő adott tüzet.
– Oké, akkor másodszor ne menj oda hozzá, mert az cikinek számít.

[rokkoncert, kültelek]

a jégen könnyed

Meg kell várni a megfelelő napot és azon szabadságra menni, és másnap könnyes minden vicc, vicces minden megcsuszamlás a jégen, könnyed minden könny, ahogy a fából faragott, fáradt arcát nézem.

a meztelen testes képére

Majd akkor meg kéne kérdezni a gyereket, a gyereklányt, hogy hogy van az, hogy elvonatozik, fényképezik a meztelen testét külföldre, és keres ezzel egy nap alatt százezer forintot. Hogy hogy tudja ezt csinálni, hogy tudja, hogy a meztelen testes képére külföldön, egy másik kontinensen a mindenféle fickók… értitek. Nem a fényképezést nem értem, azt értem, hanem hogy elengedi a meztelen fényképeit a tengeren túlra, kiszórja őket a semmibe, mint egy nagy zsákból, és azt sem tudja, ki veszi fel. És nézi. Nézik, nézik a meztelen testét a fényképeken a tengeren túl, és azt sem tudják, ki ő, hogy a szünetben meg az órán, hogy ott hogy. Értitek.

a panelek között templom

Káposztásmegyeren a panelek között templom van és a villamos másik oldalán ott húzódik a semmi, a panelek aljában százforintos és élelmiszerboltok, Picúr dohányáru, húsbolt és krimó.

nevekre már nem

– Én is oda jártam! Nyolc éve… az volt a harmadik, de nem fejeztem be… ezt sem.
– És ki tanított?
– Nem emlékszem… nevekre már nem emlékszem. Volt az a fizikatanár, az a szaxofonos, meg egy matektanár, aki színészkedett is.

mit csinálsz, speedezel

Az volt ma, hogy kérdezte a kolléganőm a gyereket, hogy te mit csinálsz, speedezel, és mondta, hogy hát igen, ööö, de csak nyáron, és a múlt hétvégén, hát hogy akkor is. Sírok a folyosón, hogy nem hiszem el, hogy megmondtam, hogy mindenkinek hazudott.

lehet, hogy nem marad semmi, nem tudom

Volt a sírásnak az a foka, pár hete volt az, hogy csak így az orrom oldalában, belülről. Egy mirigy a porc mellett. Ment az élet, folyt, folyt, és folyt közben ott a sós vízzel keveredő takony. Kisebezte belülről az orrom. Azt hiszem, már nem sírok, igen, nem, már régen nem, de a seb még megvan, fáj az orromon belül a var. A hideg is számíthat, nem tudom. Kifolyt az a valami ott belül az orromon, és lehet, hogy a heg örökre megmarad – el is kapartam párszor, nem tudtam, hogy a var az. De lehet, hogy nem marad semmi. Nem tudom. Egyáltalán semmit nem tudok, hogy most mi, meddig marad és hogyan, nem is hiszek semmit némely napokon.

egy cigány és két fehér, aki azt hiszi

– Egy cigány, aki azt hiszi magáról, hogy fekete, egy fehér, aki azt hiszi magáról, hogy mexikói és egy fehér, aki azt hiszi magáról, hogy egy fehér, aki azt hiszi magáról, hogy fekete.

éjfélig

– Szia, szólok, hogy nem megy a gyerek iskolába, éjfélig a rendőrségen voltunk, lemondani a körözést.
– Oké.