Jött a hegyekkel. Amiket meg kellett volna mozgatnom. Megmozgatnom, hogy… hogy jó legyen, neki, vagy nekem, már ez is kérdés volt. Megoldásul a mozdulatlanul és szó nélkül maradást választottam. …dehogy választottam, megszólalni, mozdulni nem bírtam. Mozgassa más a hegyeket, én azért fizetséget aligha kapok. Úgy maradtam, mereven, csak a szemem jártattam fürgén pontról pontra, úgy maradtam, és vártam, mozduljanak a hegyek. A hegyeket mozgatni nekem nem föladatom. És lásd, láss most csodát, ó, testvérem, megmozdultak a hegyek, úgy tetszik, megmozgatta az, akinek a föladata volt. Tekintetem egy pontra szegezem, posztomról egyelőre nem mozdulok, gyönyörködöm az egymás felé közeledő hegyekben. Remélem, nem tévedek. Remélem, a valóságot látom.
No comments:
Post a Comment