cápoid

Meg tudnám írni a bejegyzést a Karika szava- és hangjárásával (főzzetek nekem! ne kaparni segítsetek! adjatok enni! imádok enni!), de nem, úgyhogy legföljebb picit kevesebbet eszem újabban mégis, kevésbé leszek cápoid. Elmúlik.

hagyjatok békén

– Az ki volt?
– Ki?! Senki.
– De ki?!
– Senki. …hagyjatok békén!

zöld és sárga semmi, citromos sör

Ülünk az Enikővel a valamilyen téren itt Angyalföldön egy Spar előtt, kierőszakoltam egy sört nevetve, mielőtt bulizni megy. A téren rendben tartott térkő, rendben elültetett büdöskék egyenes sorokban, egyszemélyes, zöldkorlátos padok, a sárga paneleket sárga milyenvirág cicomázza. Ez a semmilyen, zöld és sárga semmi, ami fölött gyönyörűn ragyognak a felhők, ez kell nekem, és a citromos sör. Titkon várom, hogy véletlen sétálj arra, de te persze nem sétálsz arra, véletlenül nem, mint sohasem.

véget ért

Véget ért a projekt. Hogy mit gondoljak? Nagyon sokmindent gondolok most. Beleteszem mindezt a nyárba, a vakolatba, a falfestékbe, Csángóföld vizébe és a Balatonba, és pár hónap múlva letisztultabb és okosabb leszek.

haza Angyalföldre

Tegnap majdnem együtt mentünk haza Angyalföldre (a tizenháromba), de én nem mertem fölülni a kormányra, de nem miatta, hanem csak magam miatt.

tudta

– Képzeld, eszem húst.
– Tudtam, tudtam, hogy ez lesz.
– Én is. Csak nem tudtam, hogy mikor.

Tudta, tudta.

olaj helyett ecetet

Ma reggel megtudtam, milyen, amikor a gyerek elmegy messze földre és eloszlanak a kétségek: képes ellátni magát. Az a mindent körbenyaldosó szeretet, tessék, kicsit megnyaldoslak vele téged is! Ugyan véletlenül az olaj helyett az ecetet önti a tepsibe, de megsül. Legközelebb majd arra is figyel, hogy pont csak kényelmesen legyen beállva főzéskor.

megkér rá, hogy hagy

Azt mondom neki, már kivilágosodott ekkorra, hogy egyszer valakinek, aki végül meg is fogadta, azt mondtam, hogy éljen szabadon, a saját akarata szerint, de ne jelentsen semmit, hogy én most neki is ezt mondom, mert én nem tudhatom, hogy kinek-kinek hogy jó, és már attól is rosszul, egészen elanyátlanodva érzem magam, hogy nekem efféle kérdéseket föltesz.

És akkor végre abbahagyja a hosszú ideje tartó marcangolásomat és csavargatásomat, ami valóban fáj már, és elmondja, hogy volt. Hogy vele hogy történt. Variációk egy témára, gondolom magamban, micsoda egészen más megoldásokat találni arra az ereje teljében érkező spermiumra. Egy hétig ivott, nem egyszerűen, és ha ő azt mondja, hogy nem egyszerűen, akkor az valóban nem egyszerű ivás volt. Egy hétig ivott, aztán bólintott, hogy jöjjön. Mit volt mit tenni. És persze legyen aztán tesója is, a fölkelő Hold.

– Látod, milyen, valaki szeretne gyereket, valaki meg nem. Valaki évekig vár meg küzd, mire végre lesz, valaki meg… – teljesen őszintén keményednek meg a torkomban az izmok, teljesen őszintén fordulok el tőle, hogy ne lássa, lássam csak a fényt az ablakon.

Aztán összeölelkezünk, megkér rá, hogy hagy, milyen jó vagyok ebben is, persze, jó vagyok ebben az ölelésben, de ekkor már nem magamra gondolok, hanem az egész tragikus játékra, ami a világ, amiben minden színész lehanyatlik minden jelenet közepette legalább egyszer, aminek a közepén akkor mi vagyunk éppen, és ez ennyi, ezzel nincs mit kezdeni, ez van, és menjen már haza, mert a fölöség átlát a falakon, csak vállat vonunk és biggyesztjük a szánkat, magát láthatná ott, de mi halljuk azt is, amit beszélünk, és az ennyi, azzal nincs mit kezdeni, az van, és akkor megköszöni nekem az ölelést és hazamegy, én meg megnyugodva lefekszem a fotelba aludni.

kérdés, tudd úgy

Tegnap kis híján olyat kértem, amit nem akarok, vagy nem úgy. Remélem, nem értetted félre. Kérdés volt az inkább, mint kérés, tudd úgy!

falszag

Bejöttek a lakásomba, és az egyiknek leesett az álla a mindig ragyogó tekintete alatt (bár hányszor látom eltátani ezt a szájat!), a másik meg egyenesen meghajolt, úgy gratulált a vételhez. Aztán amikor elmentek, visszamásztam a létrára, és egészen fölöslegesen volt rajtam minden ruha, úgy ömlött rám a vakolatporos víz a plafonról, most is falszagú a kezem.

tiszta, és megérti

Megpróbálom elmagyarázni a gyereknek, hogy messziről ragyog, hogy okos, mint a Nap. Hogy ehhez tartsa magát; hogy minden más veszteség. Szódát iszunk, és a gyerek csodálatosan tiszta a szavaiban, és megérti, amit mondok neki.

magában beszél

Barátom… mondod a csöndben. A csöndben, a sötétben nem is hallod. Ennél többet nem is igen mondasz, barátom, ez a csönd magában beszél.

önmagaddal

Önmagaddal viaskodj a démonaid helyett.

most minek

Képzelem, most minek örülök!

[Kilenc év után azt mondtam, amit. Kalap, kabát. Lap, bát. Lapát, lapát, szívlapát.]

a peronon innen és túl

A Rómeó és Júlia nem a peronon innen és túl játszódik, hanem, tudod, az agyban.

[Teljesen apatikus és tiszta ideg vagyok.]

naplemente előtt tündöklő

Megbizsergett a szívem a naplemente előtt tündöklő darun.

nem rezzenek össze

Ott ülök fölhúzott lábbal, körmölök valamit kókadtan, és akkor elmegy mögöttem, most mondani fog valamit, vagy nem is, meg fog simogatni, valami most lesz, megszorítom a tollat és összehúzom magam, kimeresztem a szemem és hegyezem a fülem, mint a vadász, és amikor mögém ér, akkor valóban csettint, nagyon hangosat a hegyes fülembe, de nem rezzenek össze, mert számítottam rá, csak belül omlik le lassan az aládúcolt minden tíz másodperc alatt.

gratulálok

– Ma szakítottam.
– Gratulálok.

elöntötte

– Te figyeljél, te hogy tanultál?!
– Hát, az Anna kikérdezte…
– És mennyi időt töltöttél ezzel?
– A tegnap meg a szombat estét.
– Az egész éves anyaggal… mert látod, ez végre meg van tanulva!
– Izé, most elpattant az agyamban egy ér, és elöntötte a melegség a testemet.
– Jó, hát nekem is könnybe lábadt a szemem…

késő bánat

A kocsmában felejtett generációnk késő bánata e Korai Öröm.

a vödör alján

A tapétaragasztótól habzó vödör víz alján, a sok beszéd sok alján csak annyi van, amit félénk igazságként elfogadok és el is várnék, hogy a fiúk éljenek együtt azokkal a lányokkal, akikkel egyszerre mondják ki a szavakat és egyforma geometriákat használnak egy kitépett füzetlapnyi üzeneten, és ne éljenek együtt azokkal a lányokkal, akikkel nem akarnak.

így kell

– Mit lehet tenni, ez van. Így kell szeretni.
– Így.

S mosolyognak.

ettem kolbászt

Ettem kolbászt. Három év és három hónap után ettem kolbászt. A paprikáskrumpliba olyan fess, vékony karikákra vágták, hogy nekem azt kiválogatni nem volt kedvem. Meg is kóstoltam tehát jó előre, még mielőtt fölkerült a kolbász is a tűzre, hogy jó-e. Jó volt.

Pörköltet este már nem ettem. A pörköltnek még dögszaga van. A vörösborról, hogy belekerüljön, azért gondoskodtam.

az állára csorgatta

Az életem szerelme az állára csorgatta a nyálát oviban.

baba még az árpa

Átkelni keresztben a szántón, az a szép; baba és lédús még az árpa.

a romantic one

– Are you a romantic one?
– Yes.
– Well done.

húzzak neked

– Tessék, húzz egyet.
– Melyiket húzzam? …húzol nekem?
– Húzzak neked? …tessék.

És pont azt húztam. Titokban azon képzelgek, hogy azon képzeleg, valójában meg volt cinkelve, és a többi is az volt. De nem, nem volt az. Azt húztam.

az aggódás

Az aggódás legfőképpen az aggódóé.

nem szép, szépen nem lehet

Nem szép, nem szép, de a köszönetet nem mondásod olyan, mintha levágták volna a karom. Mintha száraz homokot csorgatnának a torkomon. És lehet, hogy sose fogok szólni, szégyellném magam fölcsattanó hangomért. Megbicsakló hangomért. Szólni köszönetet nem mondásodért szépen nem lehet.

két szép drága gyermek

Ott ül az a két gyermek, két szép drága fiú, elkényeztetett, ostobának tűnő sznob kamasz, el-elkalandozik a tekintetük a tévére, pedig az életükről is lehetne akár szó, mert ez felelés az ókori görög drámától Shakespeare-ig, dehát ők tudják, hogy az életükről van legutoljára szó, hát meg kell ezeket szeretni, édes szíveim, hát mit is mondjak erre, szépek is, és valami csillogás van a tekintetükben, nem csak a tévé. Persze aztán rátérünk arra, amikor már csak mi hárman, az anyjaik vagyunk itt, hogy hát a papa filmrendező, a papa nem ér rá, a papa külföldön él, a papa a nagyokkal jóízűeket beszélget könyvekről, de nektek, ha ő nem, akkor nektek kéne lépnetek a papa elé, fiam.

belülről előzött

Kivágtam magam az útra a balra hajtó autó elé, és nem, nem fékezett, pedig fölemeltem a kezem, hanem dudált és belülről előzött. Kiprovokáltam ezt a tegezős dühöt, hét éve járok biciklivel és sosem történt még ilyen, sőt kábé soha semmi se történt, valahogy tudtam előre, hogy nem fog még csak lassítani sem, csak dudálni, hajtani tovább és tegezni, tegezni erősen.

minden fizetség nélkül

Teljesen improduktívan és pikk-pakk elvárakozom pár órát, ha kell, minden fizetség nélkül.

füllel biciklizem

Füllel biciklizem. Befülelek a jobbkezes utcákba, meg ma hallás után fordultam meg a Bajcsy-Zsilinszkyn.

halkan zúzódó

– …és a testi fenyítés…
– Tessék?!
– …így belenyomják a hüvelykujjukat a könyökhajlatodba. Az nem igazi verés. Sokkal sunyibb annál. Nagyon fáj.

Kifelé nem mehet semmi. Nem tud. És nem is értenék. Persze, majd lesz, aki viszi ezt tovább. Úgy nyomja a hüvelykujját a felesége meg a gyerekei könyökhajlatába, ahogy az iskolában tanulta, meg ahogy az apja is tanulta ugyanott. Egymás mellett vannak a tablók, megnézheted. Halkan zúzódó könyökhajlatok.

valahány éve

– Szeretnék én is olyan fegyelmezett lenni.
– Lehet, hogy ez az a tíz év.

[Az idő, ami nincs is. Az idő, ami tíz vagy kettő vagy valahány éve nincs.]

félresiklott

Azt mondja nekem, azt mondja nekem, minden szót kihangsúlyozva azt mondja nekem, most mit dirigál, hogy szedjem be, szóljak, hogy… Rajta vagyok – válaszolok durván. Olyan félresiklottak ezek a hangsúlyok; és nincs más.

magasságok és sötét mélységek

A héten megtanultam a létra tetején állni és vaksötétben átkelni biciklin a vizen. A héten megtanultam uralni magasságokat és sötét mélységeket. A héten minden délután nagyon szomorú leszek, amikor még csak nagyon távol a vihar.

ostobaság rosszul

Egészen rosszul hangzott, pedig igaz, amikor azt mondtam, hogy ha én ilyen okosan ennyi mindent nem tudok, akkor az ostobaság valóban határtalan és sötét.