nem megy

Én megpróbáltam. Nem rajtam múlott. Nem megy. Most akkor szárazon és fájdalom nélkül kellene lejönni. Nem megy. Sohasem akarom elhinni, hogy nem megy. Farkasok tépik a gyomromat és meg kellene halni. Nem lehet; nem megy.

angyalföldön lakni

Nagyon jó volt Angyalföldön lakni, mert Angylaföldön letisztult a beton és a panelek, áporodottak a fák, a csontomban égnek az utcanevek, ketten aludtak az ágyamban, a szomszédok főztek és söröztek, és nem történt ott az égvilágon semmi.

a két kezem

Sok a csönd, a glanc és a lakkszag; használom a két kezem.

megbántottam

Ne haragudjon, hogy megbántottam. Nem akartam bántani. A magam nyomorát sajnálgattam. Ne haragudjon, nem bántani akartam. Csak zavarát, hirtelen elképedését, elcsukló hangját hallani. Ne haragudjon, hogy megbántottam. Meg akartam bántani.

évek óta

– És a tesód? Nincs lelkiismeret-furdalása amiatt, amibe sodort?
– De. De van. Ezt biztosan tudom. …Nem tudjuk, mi van vele. Külföldön van. Semmit nem tudunk. Évek óta.

gőgből a bőrömben

– És miért nem jöttél ki, ha minden nap kínszenvedés volt, és minden ajtó mindig nyitva állt?
– Gőgből. Meg akartam mutatni, hogy meg tudom csinálni, hogy le tudok állni. Harminc hónapig tartott; annyi kellett, harminc hónap, amikor azt éreztem, megvan, befejeződött. Akkor kijöttem. Írtam itthonról egy levelet, hogy nem megyek vissza, jól vagyok, megköszöntem a srácoknak, elköszöntem. Jó itt. Meg jó a bőrömben lenni.

be ne add a kulcsot

– Figyelj, gyere, mert aztán vasárnap leadom a kulcsot.
– Leadod a kulcsot?!
– Borcsa! Be ne add a kulcsot!!!
*
– És miért adod le?! Mi?
– Hát mert…
– Igen?! És mit adsz le? Tudni akarom!
*
Valami átjáróban ácsorgunk ilyenkor, mint régen, és nagyon vicces az egész, mint régen.

zautó pálya

Azt találtam mondani, hogy nem pálya a pálya, ha nincs rajta kocsink; nem az enyém a pálya, a zautó pálya, a zat-zat-zautó pálya.

majdnem úgy

Azt álmodtam, hogy van egy kislányom, óvodás volt álmomban, ott tartottam a karomban. Aztán huzakodásba keveredtem a HáBenedekkel, és majdnem úgy fogtam meg, mint a kislányt álmomban.

fölfúrta a polcokat

Fölfúrta a polcokat a falra, hát hogy tetszett az neked, nem igaz? – idézem saját magamtól és kínlódom, mert valóban örülök neki, hogy fölfúrta a polcokat a falra, tetszenek ott fönn a polcok a falon, tetszik, ahogy a fúróval ráérintett több ízben a falra, és kínlódom, mert nem tudom, mennyire igaz ez, és hogy kihasználhatom-e annyira, amennyire állítja, hogy ki. Polcaim a falon, szavaim a színpadon.

egymásra, jól

És volt pár mondat, ahol egymásra néztek a párok.

[[Nagyon jól látod a dolgokat.]]

[Ne szerzőként üljél már ott!]

karbonárát

Tévessze el a napot és főzzön karbonárát túróval, dícsérje a sárgát, a rózsaszínt, és öleljen meg nagyon.

szép

– És mit szólsz hozzá?
– Hát, szép ember…

sokat. egyszerűen ennyire

– Maga szerint sokat iszom? Tényleg?
*
– Nem akartam csalódást okozni.
– Hát, van ilyen. Amikor az ember csak egyszerűen fasz.
– Most még egy mondaton belül le is faszoz.
*
– Igen, azt mondta, segít…
– Ne haragudjon. Nem tudtam, hogy ennyire fontos.

a ládából a poharakat

Kaparom a ládából a poharakat: némelyik a szemétdombra, másik meg a nap sugaraiba való.

torony van, fekete tenger

Ez az izé, ez a fekete tenger, messze a torony, és a vízben csak én vagyok az ember, és nem tudom, mi micsoda, hová vezet az úszás, hová a merülés.

ősz van, napkitörések

Ma megkérdeztem a kollégáimat, hogy ugye 610 mm az 61 cm.
–
Valaki leesett a létráról, valaki beverte a fejét a polcba, valaki meggondolatlanul mondott valamit, valakit meg elvittek a mentők.
–
Ősz van, napkitörések vannak, és álló nap ömlik a könnyem.

ez a tornyosulás és átfedhetőség

Ez a káosz, ez az egymás hegyén-hátán, ez a tornyosulás, amit szét kéne bontani, ez, ami körülöttem van, ez az átfed- és színezhetőség, ez az elpakolás és kitisztítás, ez a metafora.

jó fej

– Maga jó fej.

a merülés

Negyven percen át beszélt a merülésről: a merülés a tenger mélyére, korallok és elsüllyedt autóvázak közé, a merülés egy sáros medence aljára – mindegy neki. Szép és ámulandó.

a házibuliban dolby surround

Tegnap a házibuliban volt egy pillanat, pont, mint a filmekben, hogy ültem a szoba közepén a kanapén egyedül, és azt hallottam dolby surround, hogy csip-csirip-pi-nye-nye-nye-püty-

pürütty-de-fontos-de-fontos-de-fontos-de-gáz-de-ilyen-de-olyan-jaj-de-nem-fontos.

kisúnyt

A múlt héten amphetamin-dealaerek ültek fennhangon a kínaiban, ma meg az osztályomból az egyik lógós, de csendben kisúnyt.

meglepődik, nevet

– Szerinted megsértődne, ha mi…?
– Remélem.
[Meglepődik, nevet.]

veszekedés

– Hívok egy taxit.
[…]
– Nem értette, hogy mellette, nem együtt.
[…]
– Lehetne egy kicsit megértőbb.
[…]
– Én értem, tudom, de ez most rossz nekem.
[…]
– Mi? Ezt mondtam? Felejtse el.
[…]
– [[Írtam erről egy drámát.]]
[…]
– Tényleg? Örökkön örökké?! Persze.
[…]
– Jó, de most elmegyek.
[…]
– Én nem akartam bántani.

befért

A konyhaszekrény, ami köré a lakást vettem, befért.

mostmár álmodban is

– Azt álmodtam, hogy valamivel baszogattál, ahogy egyébként szoktál, és eléggé összevesztünk. Aztán nagy nehezen kibékültünk.
– Na, de jó. Mostmár álmodban is tudlak baszogatni.

a cukroshordóban

A kedvenc gyerekkori könyvem a cukroshordóban lakó Huckleberry Finn.

grapefruitot

– Grapefruitot akartam, de addigra már letette.
– Hát, működött így is.

Aztán fűt, fűt a kolbász leve végig az almásomlettben az este.

ez normális

Menjél, menjél, ez teljesen normális dolog! Ha nem, akkor magára vessen.

[Beteg vagyok. Beleverítékezem a táncba. Ám menni kell, hiába.]

megvédeni a portámat

Zavartan mosolygok és vakarom a fejem: rendet akar tenni a portámon. Lassan elfog a gyanú: tán az erejét fitogtatná, hogy hogyan mozgatja meg ezúttal ő a hegyeket. Kénytelen leszek megvédeni a portámat a hivalkodó, bár elismerendő dühe elől.

szóljon, amikor

– Miért köszönt? Köszönt, és aztán nem mondott semmit.
– Mert biztos köszönni akartam.
[…]
– Jöjjön át ápolni.
– Lehet.
[…]
– Szóljon, amikor kedve lesz hozzám.
[…nem…]
– Eljön szombaton? Jöjjön el! Szeretettel várjuk.

hányan fognak

Mondta az apám nagyon régen, amikor még rá haragudtam, hogy ilyeneket mond, hogy a támadások… tudod, hányan fognak még támadni? – valahogy így. Hát tényleg. Buta módokon és egészen váratlanul.

kerek gumó

– Maga azt hiszi, hogy ványadt? De nem az.
A meglepődés a szék támlájának veti, kerek gumó a válla.
– Nem?
– Nem.

penge és betörősapka

Szóval elküldtük a gyereket, aki a kérdésre, hogy miért van nála penge és betörősapka, azt válaszolta, hogy nem tudja, benne volt a táskájában.

csak én

Dehát itt nincs is senki. Csak én. És olyan lassan izzanak föl a takarékos izzók.

tök vagány

Tök vagány, hogy tök vagány.

a meséket mégsem

Egy kategorikus nem. Nem az időben érkezésre, nem az elképzelt valóságodra. Nem az átlátszóságra, az irányításra. Nem, ha nem veszed észre, amit észre kellene venned. Nem, ha nem tudod, mi van a szemed előtt. Nem, ha nem látod a meséket mégsem.

meginvitálódom

Úgy szököm meg, hogy meginvitálódom.

az a szék

– Föl foglak hívni! Tökre szégyellem magam, hogy nem hívtalak még föl!

Ragyog a nevetés a sörben, kint grafitok a felhők. Az a szék, az a világ közepe, az a szék a kocsma sarkában a házam aljában, ahonnan látszik az egész körútra boruló ég. Esőben, szélben, és emlékszünk még, nyáron hogy látszott.

majd meg

– Maga horkolt. Ilyet eddig nem csinált.
– Majd megszokja.

Ahogy reggel rámtette a másik takarót is, azt igazán, azt elképzeltem, ahogy a karjával rámteszi.

szebbre kell

Tény és való, hogy a polc alját szebbre kell festeni.

az alkohol

Ma elmondtam, hogy az alkoholban alkohol van, és szavaim, lám, fülekre találtak.

kéretlenül hagyom

Kéretlenül eldobált szívecske szeretnék lenni; tündöklő, lelkes autizmus. Fennen hirdetett címke szeretnék lenni; magánytalan cédrus.
*
Elloptam, azt hiszem, egy horrorfilmet – a Ragyogás egérpadom. Az első költői horrorfilm. Még egy ideig a padlómon hagyom.

menjen maga el

Hát ha maga a színházi meghívásra csak annyit szól, hogy jeee, volt-e benne pina, és egyáltalán, a Bűn és bűnhődést kellett volna-e, akkor menjen maga el a picsába.

el-el

El-eltünedezem, az lesz a vége.

ott szólt a hangom

Voltunk színházban, és ott szólt a hangom az elmegyógyintézeti női wc-ben és a viccekben. No meg a körtáncos katarzisban. Ez lehet az idők szele.

(Don Quijote lázálmai)

te miért mondod

- Bori, te miért mondod, hogy tanár vagy?
- Mert az vagyok.
- Mert az.
- Tényleg? Hány éves vagy? Huszonöt?

Hang és tapintás útján.

elmagyarázni és interiorizálni

Az emlékeimben föl van fújva a budai rakpart falára, hogy magyarázd el az egyenesnek, milyen egy kör. Csak nagyon-nagyon hosszan és finoman lehet azt elmagyaráni és interiorizálni.

rendező úr, hol van?

Rendező úr, kérem, hol van? Én kérem, hiányolom magát. Én kérem, fölforgatom a világot szavakban, de játszani kérem, jól, a hatások fölkeltése végett megfelelően, kérem, maga nélkül tudni nem fogok! Rendező úr, kérem, a maga hiányában csak nyafogok!