mielőtt bemondták

Hosszú percig kattogott, zöttyögött és nem indult a metró, és engem szinte páni félelem fogott el, mert az ajtók még 70 másodperc múltán is zárva voltak. Világított be az ablakokon az Arany János utcai megálló, és senki nem ugrott, hogy a vezető kezéből a botokat és gombokat kirántsa, hogy a kattogtatást és zöttyögtetést abbahagyja végre. Aztán abbahagyta végre, és mielőtt bemondták, én már el is hagytam a szerelvényt.

tizenhat ágra

Nem, egyáltalán nem tök jó velem beszélgetni, amikor tulajdonképpen nincs is kedvem beszélgetni, nem, egyáltalán nem tök jó. Hallgatni még zavaróbb a fáradt csöndemet, én kérek elnézést, lehet nekem is rossz napom vagy hetem vagy évem, mindegy, rosszkedvem, lehet.

*

De valami napos széken ülök és éppen, hogy csak beledugom az orrom a letargiába, éppen, hogy csak hallom megcsendülni a könnycseppet a zebrán, éppen, hogy még érzem az ajkát jó erősen az arcomon, és hallgatnám, ahogy a barométer az esőre szép lassan beáll… de nem. Mert megjelenik, ott caplat a lépcsőn lefelé a Feri, kezében egy Arany Ászok, és én kérek egy kortyot az aranyból, és a nagy nehéz kő a szegycsontomon heves szívdobogásba vált, hát már megint itt van a legjobb pillanatban a Feri, hányadik ez már. Köszönöm a sört, és hazafelé veszek még ünnepelni egy bort, amit lehet, hogy sohasem iszunk meg, de rajta egy nap van, tizenhat ágra süt, tizenhat égre, nézek le, nézek le a tűzre meg a kékre.

jó lenni

Ki fog jönni, hogy a szerelem az az, hogy jó vele lenni.

*

Egy csomó mindenkivel jó lenni. Jó, jobb, legjobb.

virágzásnak

Virágzásnak induló tébolyult terek a konyha sarkában.

tavaszt

Napok óta fojtogat a sál. Nyomja a gigámat, kínoz. Le akarom tépni magamról únos-untalan. Volt az a pár hét, amikor fémallergiám volt egy fiútól. Most meg ez a ködös ötlettelenség kínoz, azt hiszem. Ideje lenne úgy igazán, szívemből mondani valamit. Tavaszt.

csemballószól

– Hű, hát elég furán szól.
– Nekem ez tetszik…!
– Te figyu, ez a kettő általában fedni szokta egymást.

(egy Bach-korabeli csemballó szól)

rosszat

A másik gyerek meg imidzset vált, bosszantóan jófiús- és simulékonyra. Verbalizálja – én rosszat sejtek.

zöldesbarna csigák

– Megmondaná valaki, hogy ez hogy fog kinézni? – nagy zöldesbarna csigák vannak a szemében és ilyeneket mond.

narancs harisnyát és sapeszt

Néz minket az az alak a metrón, nem túl szimpatikus valóban, de ha magam lennék, nem szúrnám ki, nézi a narancs harisnyát és sapeszt rajtunk, mind a kettő új. Biztos azt nézi, meg talán hogy miről beszélhetünk mi ketten, de nem tudjuk, úgyhogy elütjük viccel, mind a kettő sokkal kisstílűbb, mint rajtunk a narancs.

és vannak és vannak és vannak

És vannak nők, akik minden évben szülnek egy gyereket és örökbe adják, és vannak, és szülnek, és örökbe adják, minden évben.

csokoládészeme

Megböki a lábujjamat, amire én masnira kötött hangommal köszönök, elolvad, remélem, abban a csokoládészeme, és csak azután akadok ki dacosan, hogy mit rugdos itt. Úgy jön ki, hogy végül nem beszélgetünk.

meghalnék menten

Meghalnék menten, ha olyan messziről látnám a Földet, mint az űrteleszkóp. Meg én.

a kedvenc kocsmárosunk helyett

És akkor a kedvenc kocsmárosunk helyett a Sickratman állt a pultban, mert a kedvenc kocsmárosunk felelőtlenül kirúgatta magát, és nem lesz több reggae hajnalban meg a sörben színarany pillanat, és nagyon sajnáltam az egészet, mert a Sickratman arcán valóban egy első munkanap feszélye keveredett valami ólmos fáradtsággal, amit ki tudja, honnan hozott éppen.

félszabadnap

Félszabadnap.

zöld csíkos szürke

És azután belebokszolok a karjába (mi után? he?), mert az nekem jár, azért nekem három napja viszket az öklöm. A zöld csíkos szürke pulcsijába.

mindig sötét gondolatai

– Mi van veled? Sötét gondolataid vannak?
– Nekem mindig sötét gondolataim vannak. Csak megtanultam úgy viselkedni, ahogy elvárják.
– Jó, de ennyire nem szoktad lógatni az orrod. Baj van?
– Aha, egyébként igen.

kíváncsi

Esett a hó, írt egy könyvet, elolvadt, nem küldte el, holnap is esik-e, de kíváncsi vagyok, ki se bírom.

aki majd

– Van egy haverom, aki majd segíteni fog.
– Ki?
– Úgy hívják, hogy Isten.

ittlétét

Megmondom a gyereknek, hogy nem nagyon kívánják az ittlétét, és megmondom a többieknek, hogy próbáljuk meg mégis az ittlétét.

törvényét nem tudom

– Vannak vallások, amik azt mondják: ha valami rossz ér, tedd arrébb, és éld át azt a pillanatot, ami van. Amikor még az ébredés első percében vagy, és csak azt látod, élsz, és süt a nap. És ne jusson azután az eszedbe más.
– Tudom. Próbáltam már így. Egy idő után elvesztettem azonban a tudatot: mi ez a valóság, ahol én vagyok? A hópelyhek, a felhők, a csodálatos felhők vagy a napsugarak? Vagy az utca kosza, a számok, amikből nem mászunk ki látszólag soha, az asztal fölött alkoholba fröccsentett komisz szavak? Mondd el, barátom, mondd el az élet törvényét, húzd meg nekem a határt a valóságra vetett látomás körül!
– Az élet és álom törvényét nem tudom.

[Csak álmodja az életet, vagy az élete az álma.]

kapargálom inkább

– Most hülyén fejezem ki magam?
– Nem, nem, én tényleg csak azért kapargálom a vágódeszkát inkább ezzel a késsel, hogy ne kelljen a pirulásommal szembesülnöm, ahogy rádnézek.

csak azt

Átsuhanni a narancson, csak azt.

hathetni

Valami véget érhet, valami fájhat, valamit ki lehet találni.

cronenberges

Olyan cronenberges.

nyugalom

A hóesés, az egy inverz űrutazás, interzűr zuhanás, amibe teljes erőmmel a derekam adom, a jegyem a halkhangú nyugalom. Máma védett vagyok, és a téli Balatonról álmodom.

első anyja

Meséltem az Esztinek az iskoláról, ő meg azt mondta, hogy akár a második anyjuk is lehetne, de csak remélhető, hogy inkább első lesz.

első fejezeteivé

Figyelek, próbálom megérteni, hogy mi van. Hogy van-e valami egyáltalán. Lesz-e, vagy csak úgy régebben volt-e az a dolog, és minden. Kezdenek a barátaim a családommá válni. Családregények első fejezeteivé.

kérdőjelnek

Nem akarok a sörözőben lenni, nem akarok a villamoson lenni, nem akarok a telefonban lenni, nem akarok a magyarázatban felkiáltójel, ebben a napban kérdőjelnek lenni.

lakótelep, fakult

Lakótelep, piros iskola. Az iskola már akkor egy évtizede rózsaszínre fakult.

the dragon

– Be careful not to meet the dragon – said Robert de Niro today with the impressive S-smile.

-e magányos

– Mint ahogy azt se kérdezze meg többé, hogy nem vagyok-e magányos.

felnőtt módjára

– Jól van, én értem, hogy rátok kell szólnom, hogy viselkedjetek, mert már csak öt hónapig kajabálhattok, vághattok pofákat és pattogtathatjátok a tollatokat álló órán, mert aztán soha többé, de azért nem viselkednétek mégis inkább korotoknak megfelelően, felnőtt módjára?
– Nem!

haza

Hazajövés, hazamenés, haza és a jövés-menés.

talán most sem

Abban a konyhában, nagyon-nagyon régen, pizsamában mentem ki reggel, hétfő vagy kedd reggel volt, abban a konyhában, ahol az asztalon megfojtottuk volna Bint (Ich bin Bin, eine kleine weiß Mäuse) egy csésze omlós, sárga mézben a kiürült üvegek közötti mocsaras pályán, kimentem és azt mondtam, hogy szerelmes vagyok beléd, ő pedig azt mondta, hogy én pedig nem, majd a csészébe meredt és elhallgatott, és én akkor bementem, és ahelyett, hogy a borosüvegeket végigcsapdostam volna a falakon, végigrohantam volna az Urbanstrasse deres kövein üvöltve és sírva, az Urbanstrassén, aminek a végén egy redőnyre fölfújták, hogy Sexisten raus, a szexistenek takarodjanak haza, ahelyett akkor elkezdtem viselkedni, és a szerdai napon már rendben is volt minden, valami izét főztünk a fölhalmozott üveghegyek között, és szokásosan mosolyogtunk, sőt eljátszottuk aztán a maradék kirótt pimasz játékainkat, és azóta zakatol, fölbukkan néha az az üvöltés, ami végigpihegett csöndben a Moldva völgyén a kölcsönkért nyugiban, fölbukkan egy-egy korty lenyelt borban, fölbukkan, de rendszerint csak egy vinnyantásra futja, és elalél évekre újra. Nagyon-nagyon régen volt ez abban a konyhában, nagyon-nagyon régen. Talán igaz sem volt. Talán most sem igaz. Vagy az.

kívül semmit

A szükségeseken kívül semmit.