Aztán másnap meg bezárt a Lada klub. Na nem örökre zárt be azért, csak kis bizonytalan időre. A rossz nyelvek szerint nincs helye nőnek a klubban, azért. Mert mit kezd a porlasztókkal egy nő. Nézi, nézi, csóválja a fejét, fülsértő hangon fölnevet, és szégyenkezhet miatta titkon mégiscsak a Ványka. Születésnap ide vagy oda, nem illő, hogy nő jöjjön a Lada-klubba. Hát ha még iszik is. Igyék otthon. Menjen át a szomszédaihoz, a színház fölött lakó Nagyezsdánál mindig nagy az élet, pont amiatt, mert tudják a nők, a jólneveltek, akiknek a férje tisztán és érthetően megmondta, hogy hol kocogtassák a fültövüket, és hol trécseljenek fennhangon, hogy a nőnek bizony nem a férfiklubban a helye.
De Másenyka nem akart szófogadó lenni. Meg is kapta a büntetését érte az egész férfihad. A Ványka meg főleg. Eszébe ne jusson többet a Másenykával jönni, bárhogy kéri is. Hisz nevetett csak Másenyka a sok okosságon, amit a férfiaktól hallott.
Köztünk legyen szólva, igaza volt Másenykának, hogy egymagában oly nagyokat kuncogott, akkora bolondságokat hordtak össze aznap este is a férfiak. Úgy kellett lapáttal a kanálisba hajigálni a sok szir-szar szót a zárás után. Hogy az írógépet mikor találták föl, előbb-e, mint a Kalasnyikovot, és írhatott-e Tyima írógéppel szerelmi hévtől duzzadó levelet az ő Alexandra Frolovnájának udvarlásképpen, vagy mi múlasztja el a leghatékonyabban a beteg testben jelentkező lázat. Emlegettek azok mindenféle vadságot, tealevelekkel dörzsölt nyakpakolást, hideg hóban való hempergőzést éjjel, mikor hármat már vonyítottak a kutyák. Nevetett a konokságokon igencsak Mása, nem maradt ő egyáltalán udvarias, pedig a férje, ha nem is túl erélyesen, de még otthon megkérte rá.
Elég az hozzá, hogy pár napig bizony egyáltalán nem találták a helyüket a férfiak, mert a Tolja nem írt ki az ajtóra semmit, csak annyit, hogy zárva. Őt magát látták még állítólag másnap reggel autóba szállni. De hogy merre ment az az autó, nem lehetett tudni. Ki szerint erre, ki szerint meg arra hagyta el a várost.
