egész délután várom, hogy

… leemeljék a szekrényt,
… megszáradjon a festék és behozhassam,
… ráérjen telefonálni és nyugodtan koncentrálni,
… elvigyenek pár kacatot,
… megkérdezzem, hogy tudta elolvasni, hogy…, és hogy biztos nem olvasta-e félre talán véletlenül,
… mi lesz?

kinek mi tetszik

Valakinek tetszik Blixa Bargeld neve. Valakinek tetszik az Isten rabjai. Valakinek tetszik bárkivel összeborulni, valakinek tetszik szkeptikusnak lenni. Valakinek tetszik söröket számolni, valakinek tetszik sörökre meghívni. Valakinek tetszik falakat bontani, valakinek tetszik bútorokat tolni. Valakinek tetszik funkyt táncolni, valakinek tetszik flamencót dúdolni. Valakinek tetszik lerészegedni lassan, valakinek tetszik részegen tapódni. Valakinek tetszik bringával borulni, valakinek tetszik szemmel haragudni. Valakinek tetszik hunyorogni, valakinek tetszik hazahúzni. Valakinek tetszik hajnalban pasizni, valakinek tetszik bénán csajozni. Valakinek tetszik mindezt végignézni.

egyedülálló éjszakai telefon

Akkora hívást kaptam, hogy leszáll fejem, a gyomrom, röhögök, és persze a szívem sunyul tovább. Kár, hogy van ez a kalandvágy, kár, hogy nincs helyette semmi, most van min gondolkozni. Easy come, easy go, easy girls and fresh food. Biztos, ami biztos, elrejtettem egy régi foglalatot a labirintus bejáratánál, reméljem, csak túl sokára találja meg valaki más, lehetek az űrfolyosómban magamtól magam.

egyedül fél

– Mi a baj?
– Túl sokat dolgozom.
– Mennyit?
– Tizenkét órát minden nap.
– Miért?
– Nem tudok leállni.
– Mióta?
– Tizenöt éves korom óta egyedül tartom el magam.
– Miért nem éltél tovább a szüleiddel?
– Anyám meghalt, apám új feleségével nem jöttem ki.
– Most kivel élsz?
– A három gyerekemmel.
– És az apjuk?
– Válok.
– Miért?
– Félek, mert nem ő az igazi társam.
– Mástól félsz?
– A horrorfilmektől és a késektől.
– Mióta?
– Gyerekkoromban sok borongós délutánt töltöttem otthon egyedül. Szellemek álltak az ajtó mögött.
– Tettél valamit, hogy ne félj?
– Bekapcsoltam a rádiót.
– Az segített?
– Aztán felkucorodtam az ágyra, mert megijesztett a rádióból kattogó földönkívüli hang.
– Ott jó volt?
– Ásított rám az ágy alól a sötétség.
– Féltél a résektől?
– Egyszer a postás motozott a levélbedobó résen. Rátámadtam a hangra késsel.
– Szeretted anyukádat?
– Mindig megvert.
– Miért vert meg?
– Át akartak tenni a gyépébe, mert kimentem az órákról.
– Féltél?
– Unatkoztam, már mindent tudtam.
– Apád nem védett meg?
– Tudományos tényekről beszélt és ágybavizelős kisfiú koráról.
– Anyád hogy halt meg?
– A nyaralónkban szeretkezett a szeretőjével, feltették forrni a vizet, de a víz elforrt, a gáz elaludt, és elfogyott az oxigén.

bad words make friends

Ha mindenféle anyanyelvűek barátkoznak, hamar a káromkodásokra térnek. Mert annyira kifejező az, hogy ki emleget inkább istent, ki csúf testrészeket, ki a kettőt együtt is. És a párbeszéd emígyen megtelik érzelemmel, ami jó, hisz a szimpatikus másikért feltörő lelkesedés e szavakban testesülhet meg.

És akkor találkoztunk tegnap valakivel, aki nem értette, mi ebben a jó, a vicces, az érdekes. Megsértődött, hazaindult és elveszett.

balkan fanatik

Lepitbulldózerolt.

nyár a gangon

A szobámba Jacques Brel folyik, én narancsba és bíborba burkolom régi bútoraink.

vaj

Csak a pénztárnál jutott eszembe, hogy a múltkor úgy váltunk el a pénztárosfiúval, hogy ***, de akkor már benn álltam a sorban másodikként, és aztán csak itthon jutott eszembe, hogy nem vettem vajat, pedig az kell a reggeli sajtoskenyérbe nagyon, és akkor most az van, hogy vissza kéne menni, de hát a múltkor is mi volt! hát nem tudom, talán írok újra nemsoká'.

Vettem, és közbe' mosolyogtunk nagyokat megint, mint mindig is annakelőtte.

az otthagyott szoknya

Áttúrta az egész boltot: megragadta a finom kelméket, megszagolta a színeket, magára öltötte azt, ami tetszett, megmutatta a tükörnek, és otthagyta, aminél talált szebbet, mert nem mindért hullatott garast.

Így lett nekem naplemente-napfelkelte szoknyám – tudtam meg tegnap.

pedig nem vagyok egyedül ma sem

Simogassák a lelkemet, de nem engedem jobban.

négy medence

Döntsd el, melyikbe ugrasz! Ebbe? Ne, abba ne, inkább ebbe! Nem, ne, ebbe se! Mindkettőbe?

Sírok.

első nap a de nehéz az iskolában

Volt két tesink négy órán keresztül, ebéd után meg csináltunk agyagból babafejet, mindenkié öregecske lett, készült tán az előadásra utána, meg énekeltünk angolul, magyarul és norvégul.

Kibogozódott a gerincem, vasárnap estére talán a lelkem is ki fog. Megpróbálok úgy csinálni, mint a szivárványszínű fonaljáték, hogy elkapjuk ugyan a rókát, de végül vergődés helyett megmenekül.

kisimítani

Úgy telt el ez a nap, hogy némely órák színesek voltak, némelyek meg semmilyenek, mint egy összegyűrt ajándékcsomagoló cifrái közé szorult fehér szeletkék, csak mindez az emlékezetben.

Kétszer reggelizni, kétszer meghívásban inni, kétszer át a Lánchídon menni, két gyerekkel kezet fogni, kétszer a villamoson megfagyni, kétszer a parádés égre bámulni. Kétszer felkelni, kétszer lefeküdni.

ci-gît

Betettük a szilvamagot a földbe.

tegnap ez gáz volt, ma már nem gáz

2008 télvégétől az ifjú pénztárosok konzekvensen jónapotoznak nekem, akármilyen lázadó hajjal és nagy szájjal mondom a sziát. A gyerekek csókolomoznak már néhány éve itt a lépcsőházban, de az nem baj, kicsik még.

Mióta hazajöttem a messzi országból, ahol a galantéria a fasorban terem, jónapotozok én is, faarccal magázok, úgy, hogy észre sem veszem, lelkileg halványan kihúzom magam.

vakító fehér új terítő

Szeretnék egy gödröt, feltúrni és belehányni mindent. A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma, jönnek a roppant, és szőke barbárhadak – hajtogatom, így, lehet, hogy nem pontos, nem így van, de így zakatol. Új helyre lépni, simára, mint egy jégpálya. Simítsák el előtte tejfehér hajukkal.

a nap szaga

Hasonló illata van a száraz fűnek, amikor elalszunk déli napon és belenehezülünk a földbe, mint a barnára süttetett arcnak kacsintós búcsúzáskor.

víz

Napokig evezgéltünk egy tavirózsáktól ellepett tavon, majd egy tőzeglápban ugrándoztunk, a tőzeg csomói közé könnyen beereszkedni derékig, hogy ömöljön aztán a csizmából a sáros, hínáros lé.

Nem, nem voltam hajlandó búvárruhát ölteni az evezéshez, érezni akartam a talpamon hullámokat, és azt is akartam, mint mindig, hogy párologjon a szandálom álló délután, nincs takarni valóm, mosson át, öntsön el a víz.

a kilencedik nyár

Holnap hazamegyek a félig üres lakásba. Félig üres, a félig teli rész én vagyok, de az belülről jön, nem láthatom. Kóválygok majd egy kicsit a túl nagy falak között, merengek az óriás faliszőnyeg zegzug mintáin.

aéroport charleroi-bruxelles sud

Unok reptereken várakozni. Idegesen falom a lapokat, maradék tallérokon csokit veszek, öt perc olvasás, egy perc majszolás, így osztom be. Ha nagy ostorcsapásokkal akarom hajtani a perceket, hagyom olvadni a számban.

Van valaki, aki általában eszembe jut a reptereken, pedig nem is utaztunk együtt sehova sosem. Talán a kerületből is alig léptünk ki. Ennek nem sok jelentősége van persze az életre nézve, de elgondolni szép.

Szép felülről követni a Dunát, az országhatárokat. Általában napnyugtakor vagy éjjel érkezem kivilágított városom fölé. Igen, Nyugat-Európából egyenesen a fényes narancsba, mint ma is.

lille

Itt lehet itthon lenni.

station métro ledru rollin

Üldögéltem tegnap egy órát a peronon a barátaimra várva, szerencsére nem késtek olyan sokat, mint a múltkor Malagában, meg írtak is, hogy már a zónában vannak, és meg is jöttek, breton kekszet cseréltunk osztrák borra, aztán megosztottuk, jó volt.

Közben meg volt időm finoman, de hidegen és erőteljesen távolra teremteni azt, akit. Akartam szólni egy jó szót zárásnak, hát nem hisztéria lett a vége? Ejj-ejj. Na jó, egy napig szabad.

musée du quai branly

Az épulethez oltozom, van rajtam voros, fekete, barna meg lila, az agytekervenyeimen okker.

Tavoli targyak gyujtemenye ez, kincsek Oceaniabol, Sziberiabol, a ket Amerikabol: csupa fa, bor, madartoll, novenyi es allati festék, kagyloszemek, alarcok emberi foggal es hajjal diszitve. Zene. Samanok, gyogyitok, fokavadaszok filmen. Egy aboriginal az istenek almait festi nagy fahancslapok belso oldalara: megrendelésre, es a maga tetszésére, titokban. Osszegyujtotte, amit tudnia kell.

Ok vajon mikor fogjak kiallitani a hanyatlo nyugat hasznalati targyait? Melyik évszazadban?

tavolsag

Nem csak kilometerben merheto. Az egyik dimenzioban volt ugyan egy majomhinta, at is lendultem a masik partra, de ez titok, az is, hogy hogyan, hogy hogyan talaltam ra a kotelre, titok, nem kiabalok vissza mar az elozo partra.

sacré coeur

Gyújtok egy gyertyát, tartom Jézus plafonról függő tekintetét, szuggerálom az életet. Kapok egy kérdést a lehalkított telefonomra. Nem ért varatlanul, és tudom a választ.

Megszólal az orgona, kimenekülök az űrhajósfilm-zene elől, lenézek a városra, becsusszanok a fogaskerekűbe, nem akarom ma már az embereket hallani.

Metrózni még mindig élvezet.

pere lachaise

Vonzanak a rombolodo kovek, a beszakadt kriptak. Ilyen szagot templomok melyen erezni. A temetok, ahol eddig jartam, avarillatuak voltak mind. Ez nem.

Eluard sirkoven golyostollak, Edith Piaf muanyag viragok alatt roskadoz, Jim Morrisonhoz osztalyok kirandulnak. Holocaust-emlekmuvek, gyereksirok.

tanit, tanul

Ez vert kivan! - hajtogatjak uj barataink, rettenton ropogo r-ekkel. Es osszeraktak azt a mondatot is, sot!, remekul illusztralva kedvenc tanitasi modszerunk nagyszeruseget, hogy "Szeretlek, kurvajo okos kurva. Dolgozz te!"

En meg azt tanultam, hogy keressek talan valakit valami nagy katasztrofa utani nyugalommal a sziveben.

gare saint-lazare

Vaktaban indulok a kijarat fele, vaktaban ereszkedem tovabb a Rue d'Amsterdamon, szetver a szivem.

étretat

Végül be merünk ereszkedni az óceánba a nagy hullámok ellenére is, amik parthoz csapnak. Vagy az a baj, hogy fáj a lábujjam, mert elnyelik ezek a nagy, gömbölyű kavicsok.

Jo újra hallani, ahogy súrlódnak a homokszemek a vizfenéken.

le tréport

Az óceán partján. Fölülről érkezünk, előbb pillantjuk meg a gps-en a tengert, mint tényleg. A fogaskerekű végállomása nagyra nyitja üvegszáját, a feszületen sirály trónol. Hosszú, csúnya lépcsősoron ereszkedünk alá, megcsinálom életem legrondább tengerparti fényképét: fekete homok a plázs, mellette medence, lakótelep, belógó vadvirág. Egy marokkói stíilusú ház, vidéki csipkefüggöny az ablakon. Fölfelé szép lesz majd: éjfélkor anderseni városrészre tekintünk le, barna makettházikók, homlokzatra szerelt lámpák világítják foltokban az utcát, szépia szűrő mögött papirváros.

A rája csontjai: legyező egy tündérvárosban.

almok

Ma ejjel azt almodtam, hogy bloggolok. El voltam vonva majd' egy hetig. De most itt van, tessek. (Az derult ki egyebkent, hogy az itteniek nem nagyon hasznalnak internetet. Van egy-ket cybercafe a nagyobb metropoliszokban, de nem sok, mert a munkahelyen olcsobb. Es talalkoztunk egy sraccal Rouenban, aki azt mondta, hogy nem kell az emilcimunk, mert nincs szamitogepe, es utazni sem szokott. De laza!)

Es par nappal ezelott meg a ferjemmel almodtam, de nem ismertem fel. Fekete haja volt, vekony, meg nagyorru, de ilyen eleg sok szaladgal. Egyre kivancsibb vagyok.

rouen

Rouen szép, Jeanne d'Arc épitette az internetet itt, az a baj.

abancourt

Beauvais és Rouen kozott: mar a térképen is feltuno korulotte a nagy sargasag. A vonat egyre kisebb falvakon huz at, minden kis toredezett allomasépulet mellett egy-egy gyar vagy silo. Abancourt-ban leszallok, egy oram van a csatlakozasig. Fenykepeszeti paradicsom a korhadt deszkafal, a kihalt resti, a betonfeluljaro, a sinek ket oldalan messze terjeszkedo pusztasag.

Egy tarkovszkiji huszperces jatszodik itt: a napos peronon ulok, mozdulatlan. Zakatol, surrog a gyar. A jelenet haromnegyedenel a pirostaskas fiu lemegy az allomas teraszarol az aluljaroba, feljon a peronra. Leul az allomasepulettel szemben, bamulja multbeli onarckepet. En bamulom ot, surrog, zakatol a gyar.