itt se volt

A mai nap szinte itt se volt. Fölfagytak a járdák, a metró megint az ötödik lépcső magasságában indult és nem volt nálam távirányító, az ipartelepen szinte hiába jártunk. Paul Anka illik a télhez; a teen spirit itt se volt.

aszerint esik

Nagyon fontos, hogy mi történik Perunál az áramlatokkal: aszerint szemereg vagy zuhog nálunk az eső.

csak tátottam

Hullámzott a panel, lobogott a világ, én meg csak tátottam a szám.

after 99: one million

Miféle részképességzavar, hogy „Choose the right answer. …3. What is the number after 99? a; one thousand, b; one hundred, c; one million”, és bekarikázza a c-t? A 99-nek semmi köze a millióhoz, s az after-t is érti az afterpartyból (Az afterre jössz? Hol afterezünk?). Föl is hívtam a kollégámat, hogy semmiképp ne vegyük föl. Azt mondja, a többiek is így gondolják. Mert mindez az arcára is rá van írva.

erre számítottál?

– Hölgyek, meghívhatom önöket egy pohár sörre?
– Hát, ha nem zavar, hogy főként pedagógiáról fogunk beszélgetni, óvodás- és kamaszkorúakról, akkor köszönjük szépen.
– Nem, egyáltalán nem.
[…]
– Nos, erre számítottál?
– Nem. Arra gondoltam, hogy ennék egy gyrost.
– Örültünk!
– Minden jót.

panaszt emelek

– Oké, mostmár panaszt emelek anyukádnál!
– Jó, de nem érdekli!

Jó, hát akkor magadnak kell.

aközben a halállal

[Ahogy fújta, behúnyta a szemét. Látszott, hogy mikor kezd a Halállal beszélgetni: belelehelte a szaxofonba a hangot, megpördült maga körül a rézben a hang, szikrákat és szellőket vetett, majd a nagy tölcséren át fölemelkedett ismét az űrbe. Mert a mennyezetre valóban a kozmosz volt festve. Fölemelkedett tehát a külső szférákba a hang, és palástjával ide-oda csapkodott. Ő aközben a Halállal beszélgetett, aki a palást alatt rejtekezve volt. Aztán a hangok lassan elhalkultak, vissza-visszahulltak a mennyezetről a földre, a zsebünkbe, és ő egyszerre csak kinyitotta a szemét, vége lett a számnak. Akkor újra a Földön volt, a kozmosz a mennyezeten valóban csupán festéknyomok.]

– S te ezt mind végig látod?
– Látom. Az arcára van írva.

ragaszkodom egy kicsit

Ragaszkodom ezekhez a… a… dallamokkal futtatott kalapokhoz, virágos bársony zakókhoz, füsttel borult szólókhoz… ragaszkodom, ragaszkodom egy kicsikét még.

piros-kék csíkos

Fogantatásom története egy piros-kék csíkos matracon kezdődik.

nem értem, mi a meghalás

…mondják, hogy a lényeg a halál, hogy a meghalás, meg hogy előtte mi van. Attól kezdek tartani, hogy nem értem… nem értem, hogy mi a meghalás, hogy mi nekik a halál, hogy mitől tartanak annyira. Mintha nem lenne ez az egész… olyan félelmetes… [Erről beszélni sem merek.]

love will tear us apart

Ha dallamot rajzolok, mindig azt a dallamot rajzolom, hogy Love, love will tear us apart again.

a lámpagyújtogató

Gondoltam, írok neked mesét. Majd gondoltam, átírom neked a Kis herceg bizonyos fejezeteit, amiket ma délelőtt olvastam, és tetszettek. Röhögtem rajtuk. Tudod, mielőtt a Földre érkezik, hat másik bolygót is meglátogat a kis herceg. Az egyik például az iszákosé. Az iszákos iszik, mert szégyelli magát, s szégyelli magát, mert iszik. Ez feloldhatatlan. Hát nem történik veled is ez nap mint nap? Talán igen. De talán nem.

Vagy a lámpagyújtogató története: rejtegethet némi tanulságot számodra, de nem biztos. Én jót röhögtem rajta: a lámpagyújtogató a szabályzat szerint napnyugtakor fölgyújtja, napkeltekor eloltja a lámpát. Fölgyújtja, eloltja. Naponta egyszer. Régen ez a lehető legkényelmesebb munkák egyike volt: egyszer föl, egyszer le. A kettő között lehetett sétálni, meg aludni. Mi sem kényelmesebb! Igen ám, de a kozmosz törvényei kiszámíthatatlanok: a bolygó tengely körüli forgása egyre gyorsult. Addig-addig nem, míg már percenként váltakoznak a nappalok és az éjszakák! A szabályzat törvényei azonban ugyanazon ósdi törvények, mint régen, amikor még minden komótosan intéződött a bolygón. A szabályzatot a lámpagyújtogató nem változtathatja meg és ki sem cselezheti: járkálhatna ugyan valamelyik szélességi körön, s akkor folyvást naplemente volna, ám ő nem ezt szeretné. A lámpagyújtogató egyet szeretne: aludni. S ezt a munkaköri kötelessége nem engedi. Szegény lámpagyújtogató. Lehet ezen röhögni, lehet. De elég keserűen.

Ez egy ilyen keserű mese. De te ne keseredj el: nem te vagy a lámpagyújtogató!

ne utánozzál

– Helló!
– Helló!
– Helló!
– Szia, ööö…
– Szia, Szabi vagyok…
– Szia, Szabi vagyok…
– Édi, ne utánozzál már!

így óhajt

Aki azt mondta, hogy neked miért nem tud jó lenni az meg ez, attól eljöttem. Aki azt mondta, hogy jól csinálod, abba azóta is szerelmes vagyok. Hát ilyen az ember. Ilyen egyszerű. Ha egyszer így óhajt tenni.

nincsenek legitim nevetségesek

Szóval eljöttem tegnap inkább, mert a semmiről volt szó, nagy komoly pofával tettétek föl a kérdéseket, amik engem érdekelnének ugyan, de a válaszok, a válaszokat megadni bármiféle kérdésekre úgy… hisztérikus vagyok. Nincsenek legitim kérdések, nincsenek legitim válaszok. Nevetségesek a nagy komoly pofák. Eljöttem inkább.

sokkal nehezebb

Örökre bezárt a West-Balkán. Nehéz ma kamasznak lenni. Sokkal nehezebb.

kék és piros

Kék és piros ez a nap, a tegnapinak az összegzése: egy videó [Kurt Cobain seszínű haja és kardigánja, piros fények a padlón és kékek a függönyök a fölvételen, a dal a tóról, ahol a lelkek sisteregnek, a dal, amit csak úgy kirántok, de titkos örömömre az angyalok és az ördögről szól, így szándéktalanul is szólok magam is, mielőtt kiabálok, és az üzenet fülekre talál], egy fénykép [– És ez a kedvencem, Johnny Rotten (piros hajjal van ott) – mondom, és – nézd, Bori, itt a haverod (Cave van ott meg egy giccses Jézus Krisztus) – mondja] meg még egy (az én vagyok, a franciaórán kocsmába mentünk, pirosban vagyok kék nyaklánccal, kedves kép rólam, tisztára kedves vagyok, akkor ott délután jól vagyok, majd hazafelé sírok biztos az Üllőin meg a villamoson), a ruhám (kék és piros a ruhám). Aztán egy órát meredek és hallgatok; péntek. A hétvége az, amire épülnek majd a jövő héten a napok.

[Négy évig nem hordtam kéket. Csak félve kérdem, mint jelenthet az. Úgyis tudom.]

gondol

– Jó, hát rossz kedvem volt.
– Oké, de akkor is…!!!

S aztán meg már röhög, meg persze mindenféléket gondol.

az akol

S hogy időről időre eldöntjük: márpedig soha többé, márpedig vége, márpedig soha már. S aztán mindig, mindig, mindig visszaakolbólódunk.

[Lake of Fire]

a búzaszagú árnyékában ültem

Egész nap csak az árnyékában ültem, ezt csináltam ma. Egész nap csak abban a búzaszagú körben ülni, mást sem kívántam jobban. S a zodiákusról faggattam az égen.

nem köszön vissza

A múltkor panaszkodott, hogy szinte már senki nem köszön vissza neki, csak én, és hogy nem érti. Ma megértettem. Mi lesz, ha nekem sincs már kedvem?

panaszkodnak, hogy

…és panaszkodnak a többiekre, hogy nem járnak be, és ha bejárnak, akkor nyugtatókat szednek, panaszkodnak…

elég, nem elég, remélem, elég

Elmagyarázni a gyereknek, hogy miért kell iskolába járni, mert az apukája és az anyukája nem elég, nem ér rá, nem magyarázza el; mert el akar menni, mert az iskolában nem szeretik, mert az anyukája és az apukája nem elég, nem ér rá és neki az nem elég, pedig az iskolában szeretik, és az apukája meg az anyukája is szereti, csak az nem elég; mert melózni kell, mert anélkül nem elég, elmagyarázom, mert ráérek, de nem elég, mert vért kell izzadni és szeretni kell a kiizzadott vért, mert nem elég, nem elég, nem elég, sohasem elég, magyarázom, hogy sohasem elég. Remélem, elég.

a temetésén

Írunk egy karaktert, akinek a 15 lábnyi szűzhó szól a temetésén.

írunk belőle

Az égen van a líra és a melegben, de holnap lehozzuk, írunk belőle egy mesét.

designed and directed

Viszem a vizet a szememben… the story's designed and directed by this red right hand.

[Megöltek három lányt a WB-ban. A rendőrautókat láttuk, óra múlva jött az sms. Nem tudni, mi történt. [Délre kiderül, nem fegyver volt: tömeg volt, pánik volt. Páran magyarországoznak meg kétezertizenegyeznek. [Délután egykor már cigányoznak és fehéreznek. Hova hulljon a férgese.]]]

te tudjad

– Hogy vagy, Bori?
– Hát… nem tudom.
– Miért, én tudjam?!
– Igen, te tudjad.

hol a wécé

A sajtó szabad hangjáért való tüntetésen halk volt a hangosítás, és Anita összetalálkozott a sarkon a Bével, aki egy dolgot kérdezett: hol a wécé?

mindent, esik meg senki

Reggel esik az eső, délután meg franciázunk a Ludóban, közte meg mindenféle nagyra fújható jelenetek, hogy mert neki mindent szabad, meg hogy velem ne csinálja senki azt, amit nem akarok, és össze-vissza gondolok mindent, ami aztán úgy is van, úgyis van.

ez a sok gyűrű

– Mi ez a sok gyűrű rajtad?
– Képzeld, azt hittem, hogy hülye vagyok, mert elveszett ez a gyűrűm, de azt hittem, ez a másik az, és akkor ezt hordtam, aztán elveszett ez, de meglett a másik, és akkor meg azt hordtam, mert azt hittem, hogy az ez, és aztán most meglett ez is, és hordom mind a kettőt.
– Ó. Hát remélem, jövőre lesz még egy… valaki miatt… khm, vagy valami miatt.

egy neutrino nyolc

Egy neutrínó nyolc perc alatt ér a Napból a Földre. Minek?

kedves kanál

– Kedves kanál! Leülhetek?
– Hát… nem tudom. Igen… nem… most igen, nézd, ülj le!
– Láttam egy rajzfilmet, amiben a faszinak a barátnője egy tojás volt. Fogta, és mindenfélét mondott neki, le is szidta, meg hogy csináld ezt, csináld azt.

megkérdezed, hogy fáj-e

– Te így a sitten rothadótól is megkérdezed, hogy fáj-e, ha leesik a szappan?
– Hogyafaszbane…

az aranyak a hajában

Ott vannak az aranyak a hajában és a szava felszínén, annak a ragyogását én látom, talán nem is látja senki más.

hétköznapunk

Összevesztem a nemrég érkezett apjaneveRomulus Dáviddal a tizedikből, hogy márpedig punkzene a kilencvenes években nem létezik, a kilencvenes években írott punkzene már eleve nyomorék és mulatságos az Uráltól innen, azontúl pedig a tuva rock, hát igen, persze, hogy itt akartam dolgozni, csak közben el akarok menni könyvet írni a sivatagba, vagy legalább egy-két novellát a homokban heverésről és a végtelen égről, de istenem, te hétköznapi, hát itt ez az apjaneveRomulus Dávid, fény ebben az ónos januárban, akivel össze lehet veszni, hogy létjogosult-e a kilencvenes években írott punkzene, és melyik az alap punkzenekar, szerintem a Sex Pistols, szerinte a Ramones, hát köszönöm istenem, te hétköznapi.

oldd meg! nem

Arra ébredtem 2:42-kor, hogy azt kiabálják: oldd meg! Összeszámoltam: hárman, hárman mondják, kérik, kiabálják, sziszegik a foguk között, hogy oldjam meg. Nekik. Helyettük.

Nem. Előbb kérem az aranyakat.

meghívsz egy sörre

– Borcsa, meghívsz egy sörre…?
– Ó, hát hiszen ezt még nem is mondtad! Micsoda újdonatúlság!… kúlság!
– Ó, hát ezek csak szavak. Anélkül is ellene a világ. Szavak nélkül. De végülis, velük is… abból épül föl… valaki csinál valamit, mond egy szót, vagy csinál valamit, és azt valaki továbbviszi. Továbbviszi vagy továbbfűzi. Abból lesz a világ. Amíg meg nem halunk. S amikor meghalunk, vége a világnak, vége annak, ami addig volt. Ami addig voltál, amit éreztél, az vagy a halálos ágyadon. Neked úgy ér véget a világ, nem máshogy. Csakis úgy. Mindenki, aki mást csinál, tévúton van. Összetéphetné az életét. Tépje össze vagy haljon meg. Mire jó az. Semmire. Csak arra, hogy… köszi a sört. Ezt a mondatot itt most félbehagyom.

Meghívom. Mit csináljak? Meghívom. Lehetnék persze nem ott. De én nem vagyok nem ott. Muszáj meghívnom egy sörre. Egy-kettőre.

nem bírod ki

Az első „kibírod!”. Ez a parancs. Ez a hazugság.

Nem kell kibírni. Minek kibírni? Üvölts, karmolj, míg nem késő!

elhinni, hogy igazat

Elhinni egyáltalán azt, hogy igazat beszél – kilenc hét. [Kilenc ide-oda ingadozó hét.

Kiókumlálni, hogy mindez hogyan alakul bele a világba – kilenc perc. Kilenc jól megválogatott perc.]

úgy döntött, nem

Mindkét nagyanyám a haldoklás részeként úgy döntött, nem eszik tovább.

mossa a tenger

A katakombákban otthon nem lehetek. Én a sivatag királynője vagyok, a sivatagé, ahol az ég alatt oázisok ragyognak és a sziklás szegélyt mossa, mossa a tenger.

fölrémlett

Fölrémlett, hogy netán soha többé nem lenne kedvem bemenni.

Fölrémlett még egy sziget lehetősége és a hűtőajtóban egy sárga muskotály.

voltam a halállal

Én, míg meg nem születtek a gyerekeim, egészen szoros kapcsolatban voltam a halállal.

a fény sebességét

És akkor a Peti elmagyarázza, kihívom a táblához, hogy rajzolja föl oda, hogy láthassam és tudhassam én is, hogy a fény sebességét Rømer a Jupiter kétszer kelő holdjából hogyan ismeri meg, mert én ezt csak így, másodszori, átadott forrásból tudhatom, s ezen én hiába is sajnálkozom.

meghalunk

– Jajj, én meghalok…
– Figyelj, itt mindenki meg fog: én is, ő is, ő is, és akár hiszed, akár nem, te is…
– Nem, én nem… én már most halott vagyok.
– Ó.

damiana

– És te mit csináltál szilveszterkor?
– Ööö… izé, nagyon durva volt… valami herbál… nem, nem tudom, valami herbál, a neten rendelte a haverom… nullakettőt szívtunk becsavarva, azt gondoltam, nem lesz semmi, ilyen gyógynövényszaga volt… aztán mire bementünk, már a haverom kikattant szemmel állt csak, én meg lefeküdtem az ágyra és nagyon durva flessem volt, végignéztem az egész playlistet, jöttek a színek meg az ábrák… aztán nagyon rosszul voltam, reggel tízig nem is tudtam elaludni, akkor beestem az ágyba, de előtte egy ideig nem éreztem se hideget, se meleget, majd aztán elkezdtem remegni, meg minden… rettenetes volt. Soha többet nem csinálom.

[Zen Diamond, damiana (Turnera diffusa)]

aranyos

Aranyos. Mondom, aranyos volt. Amennyi aranyat ebbe a szóba bele tudok tenni, hát bele is teszem, mert megérdemli. Mert az aranynak nem lehet ellenállni, az aranyba nem lehet belerúgni, az aranyat csakis szeretni lehet. Szeretni kell az aranyat. Ha aranyos, szeretni kell.

angyal tanár úrról

A galériában volt egy festmény az ördögöt regulázó Angyal tanár úrról.

ő majd el

– Figyelj, hátha ő majd elrendezi…
– Hm, jó volna…

és akkor hétfő reggel

És akkor hétfő reggel a tesóm fölhív a munkahelyéről.

nem műanyagdarab

Álmomban valamelyik testrészem, vagy tucatnyi képzelt barátom egyike, műanyagdarabnak konsziderálta magát. De ez hazugság. Semelyik testrészem vagy képzelt barátom nem egy műanyagdarab.

félek, nem elég

Nézem azt a förmedvényes pókhálót ott a lámpabúra mellett, az árnyéka billeg ide s tova, és nem, nem várom a holnapot vagy a holnaputánt, a sokkal azutánt várom, mert félek, nem elég, ami rajtam múlik. Meg amúgy is. Félek és nem akarom ezt.

veletek így mi

„Veletek így mi a fasz van? Parasztok.”

Hihetetlen és valójában senki sem tehet róla. Kívülről senki.

már meg is

Fejben már meg is rendezte.

csomó munka: csodálat

Csomó csodálatot hoztam át.

És tavaly csupa jó dolog történt. Ha valami rossz dolog történt, sikerült azt is helyretákolni. Igen. Egy csomó munka van ebben az évben, és az most egy torony, amiről jövőre messzire látni.