zongorázik a juli

Zongorázik a Juli a nagyszínpad közepén, hangosan veri a billentyűket az a kicsi kislány a nagyterem sötét mélyén, és zeng, zeng a Mad World, amit csak úgy hallás után, a youtube-ról szedett le. Rohanni kell, látni is kell, föl kell a szívnek emelkedni.

a hátam közepén

És két centi, és a hátam közepén, pont a halálponton, pont ott melegít.

be jó

Éltes hölgyek nehéz nyakláncból kibúvó szavait hallgatni az élet dolgairól be jó!

szóljunk, szóljunk

Meg kell oldanom azt a skizofréniát, hogy angolórán használjuk a nyelvet, de alig szólunk róla, magyarórán viszont főleg róla szólunk, s oly nehéz használatra bírni.

nem vagyok guru

Ki kellett mondanom azt a mondatot, hogy nem vagyok guru.

kelkáposztafőzelékek

Kelkáposztafőzelék forrón tükörtojással, kelkáposztafőzelék forrón üresen, kelkáposztafőzelék levesen, ecetesen.

ellenvetni, ellentartani nincs erőm

Próbálok ellenvetni, legalább ellentartani az ujjaknak, de nincs erőm kifejteni, meg is feledkezném róla, ha nem sétálnának a szemem sarkában figyelő arcok, de nincs erőm kifejteni és ellentartani, eszembe sem jut.

bunkó akarok lenni, bunkó vagyok?

– Te tanultál pszichológiát, nem? Akkor kérdezzél! – Figyelj, kérdezhetek valamit? Zavarna, ha… – Olyan bunkó akarok majd lenni, mint ő! Értelmiségi, nagyon művész és nagyon bunkó! – Tizenöt évesen szült. – Adjál témát, megcsinálom! Harminc oldalban! …mondjuk nagyon nagy betűkkel írok, hihihi! – Én vagyok a negyven százaléka! – Ez most kínos. – Mi?! a Fat Of The Land, az megvan?! – Már nem akarok színész lenni… hogy láttam a Ponyvaregényben Travoltát… nyolc évesen… és mióta olvastam a Bűn és bűnhődést, azóta nem akarok író lenni… – Akarod, hogy segítsek? És ha megígérem? – Mert engem nők neveltek. – Ő, ő arc. De a Norbi, az nagy arc! – Megint valami filantrópiát vélek szaglani! – Mennyire ismered a vidéket? Már amit ti, pestiek láttok belőle? – Volt lóvé. Aztán mentünk a panelba. – Úgy érzem, hogy én dominálok. – Dart Veder érdekelt, és Hans Solonak drukkoltam. – És rengeteg South Park. – De neked ez most érdekes? – Én valójában kultúrsznob vagyok, de én legalább bevallom. Én az akarok lenni. Én vagyok az egyetlen, aki bevallom. – Figyelj, én bunkó vagyok? – Na, akkor legalább ez az egy már közös bennünk! – Gondoltam! – Köszönöm az estét!

az elmúlt években mindig

– Na, mondjad!
– Hát, hogy én az elmúlt években mindig a magányos voltam.

a csillagok nélkül

Véletlenül rossz rubrikába írtam a jelszavam – mint aki meztelen a csillagok nélkül.

szájkl

riszájkl, bájszkl

az a fal

Van az a fal a Benczúr közben…

fehér, lebeg

A Merlin egy lebegés, nem is érinted a padlót, amikor lépsz, óriási ablakok vannak, lyukas a plafon meg a padló, minden fehér, az itallapot is vetítik, ennyi kell az égben érzéshez, mintegy angyalszárnyakon. A lépcső középen a nautilus háza, de te ezt nem látod, mert fölé kell emelkedni a középpontnak, hogy meglásd a körül kanyarodó bordázatot. Ezt tényleg csak az angyalok látják. Te csak sejtheted.

a francba

Amikor bejönne, akkor ne jöjjön be, amikor nem jönne be, akkor megnézem, ott van-e, hátha bejön, de olyankor végképp nem jön, ide-oda ugrálunk a küszöbön, és én sajnálom, miattam van, sajnálom, hogy a szívembe szúr az arca, sajnálom, a francba.

botond levente

Fekszik a hasamon a három és fél hét, nyervákol, cincog és vinnyog. Ezer arca van, jó szaga, satnya vádlija és nagy tappancsa meg lapátkeze. Ebből lesz a férfi.

[Pohárból iszik.]

borscs

cékla, fehérrépa, sárgarépa, vöröshagyma, fehérkáposzta, marhahús, víz, só, bors, babérlevél, cukor, citrom, habarás

kétezer

Van kiket tanítani és van kiktől tanulni.

már megint

– Már megint…?
– Már megint!

Kiabálunk, kiabálunk, mosolygunk, süt a nap.

éjszakai vezetés

Éjszaka megyünk, hajnali kettő vagy három, szerintem jöhetünk valahonnan, még sörízes a szám, de ő nem iszik amúgy sem, ő két lábbal lebeg a földön, úgyhogy ő vezet.
– Biztos megvan a jogsid, Zed-áj?
– Meg, meg, ne aggódjon, használtam már, az apukám jóváhagyta. – úgyhogy beülünk az autóba, balra meredély a mélybe, jobbra szikla mered az égre, kivilágítatlan út, száguldunk. Az előzésnél becsukom a szemem, bár tény, hogy messze még a fény, ő meg nevet, amikor visszasorolunk. A nagymamámhoz tartunk, nagyon fontos, hogy beszéljen vele, ez egy küldetés. A nagymamámnak a szelleme él, ő tudja, hol, én tulajdonképpen csak szervezem ezt az egészet, kísérgetem, és közben félek, mert már nem én vagyok a vad.

napi-napi-napi-napi gondok

– Nem szar ennyit dolgozni?
– De. Nem! [Úristen, hogy mondjak igazat a gyereknek, hogy aztán se ne csaljon, se ne csalódjon? Azt mondja, azt tervezi, hogy embereket ver át enyhén, de nem az olyanokat, mint én, más a célközönsége.] Vagyis néha igen, de amúgy nem, szóval… á.

mondj valami

– Mondj valami jót!
– Á, jót?! Nincs mit.
– Akkor mondj valami rosszat!
– Na, nem, hát azt meg minek?!

ennyire durva

A tesóm arcára huppanó döbbenet láttán, hogy ez tényleg ennyire durva, leesik végre nekem is, hogy ez tényleg ennyire durva.

kedves, nagyképű, angyali és csúnya

Dumál össze-vissza, nem tudjuk eldönteni, igaz vagy nem és hogy hol az eleje meg a vége, az arca másodpercenként más, pökhendi, komoly, nagyképű, kedves, angyali és csúnya, és azt hiszem, ez tetszik, ez az ezerféleség, és hogy nem tudom eldönteni, hogy kedves, nagyképű, pökhendi vagy komoly, angyali vagy csúnya.

ted milton

Olyan koncert volt, hogy el tudtam előre képzelni, de azért jó volt, hogy elmentem, mert olyan volt, amilyet elképzeltem.

(Piros, fekete, szaxi és punk.)

a tanúk

A tanúk kiváltsága közelről látni és hallani mindent.

tükröződik a minden

Az egész ott tükröződik fölöttünk a fekete-fehér arany csempéken, a tágas tető alatti levegős térben, tükröződik és ide-oda pattog a pásztornő szájából a homlokunkra, a homlokunkról a ragyogó csempékre

az isten megismerése, az ember végső tevékenysége, a ti, a mi, az ember, az isten, az egész világmindenség a minden,

és akkor két patakban lefolynak a könnyek, először a bal, aztán a jobboldalon, félig velük vagyok, félig magam vagyok.

dimenziók

A valóságos és az illuzórikus dimenziókat összébbrántani.

jill layton

Kamionsofőr, bőrdzsekis és rövidhajú. Zöld a szeme. Szerelmes lesz: két lábbal rugdalja le a férfit a mozgó aszfaltra, aztán megkönnyebbül a fülében a zene, amikor meglátja, hogy a hülyéje életben van, ott függedzkedik a hűtőrácson. Ezentúl már mindig szerelmes, hosszúhajú és fátyolokban járkál.

a bőgés a vége

Napok óta duzzog, napi három órát összeszorított szájjal, kivéve, amikor nem nézek oda, mert akkor néz, meg néha mosolyt tesz a szája sarkára, sőt, egyszer el is érzékenyül táviratban, és én meg nem tudom, hogy mit kéne csinálni. Hogy hogy is volt ez. Ugyanígy volt; bőgés volt a vége, a bőgéssel vége volt valami váratlan pillanatban. Nem is lehet semmit csinálni.

bábu, kezében fegyver

A fölső-budai kertváros egyik utcájának sarkán áll egy ház, körötte kőkerítés, kovácsoltvas rácsok fogják az erkélyt, a kapu fölött tábla, hogy vigyázz, fegyveres őrizet, és az erkélyen egy behajló fa ágaitól enyhén takarva egy bábu katonaruhában, kezében fegyver.

még várnak

– Na?!…
– Még várunk…

a Futó utca

A futuro-hisztérikus mai nap a Futó utca egyik pocsolyájának partján sűrűsödött össze, amikor az építkezésen tébláboló állig esőkabátos férfiak nem engedtek az építkezés miatt elzárt kövezetre és nem segítettek át a tenger pocsolyán.

hiányzik a biciklizés

Hiányzik a biciklizés. Azt álmodhatom, hogy tekerek, feszegetem fölváltva az izmaimat. Vagy azt is álmodhatom, hogy már megérkeztem, leszálltam, kicsit szédelegve, kicsit lihegve mosom az arcom és iszom a csapból. Hiányzik, de így meg össze lehet találkozni másokkal a metrón [Láttam ám, hogy kivel jöttél!], ami pedig eddig hiányzott.

nem löttyen

A zsír, amikor már nagyon forró, olyan mint a víz, sárgás és veszélyes forróságú víz, barnán úsznak a tetején a szalonnakockák, lötyög az egész, ha megrezzen a serpenyő nyele, a leghátulsó sarokba is befúrta magát a szag, már megszoktuk, néha valaki szól, hogy tán ablakot, megszokjuk azt is. Bal kezemben a fakanál, jobbommal támasztom a párkányt, mert ott beszélgetek, és persze fölé kell akkor hajolni a forró zsírnak, tíz centiről nézni, mit láthat vajon? Én azt látom vajon a felnőtt szememmel, amit ő tíz centiről lát, és hogy nem löttyen rá az arcára a zsír? Nem löttyen, na.

kis izék

Egy csomó kis izé gördült tova; egész nap esik, de senkit nem érdekel.

beépül a közösségbe

Hosszútávon nagyon jó egy állandó közösség tagjának lenni. Rövidtávon is. A mai nap: a középtáv.

Ügyesen kitapogatták mára a gyönge pontjaim. Igaz, ma minden pontom gyönge volt.

[– Ne merészeld mégegyszer megdícsérni a nadrágom! Vagy más ruhám! Háklis vagyok rá! Vagy: nem csinálnak házit (máskor sem csinálnak, nem is fognak). Vagy: kopogtat az ajtón, fölhúzódzkodik és benéz az ablakon, aztán elrohan (máskor is benéztek már). Vagy: obszcén figurákat művel viaszos kézzel (Viaszos?!? Viasz nem szokott lenni. Nem is látom. – Nem tetszett a viccem, tanárnő? Csak olyan jól jött ki! – Tényleg, máskor tetszene. Még ez is). Vagy: – Nem tok semmit, nem írom meg. (Dehogynem.) Vagy: – Büdös bagósok! Vagy: – Ugye, azt tudja, hogy az egészet totóztam? (Na, adok én neked.)]

téblábolni

Tanácstalan határőrnek lenni húsz évvel ezelőtt Berlinben, téblábolni a betoncafatokon.

tizenhat körül

Egyszercsak már nem lehet az arcukba meredni egészen közelről. Egyszercsak már távolságot tartanak.

[Valahol tizenhat körül.]

másként

Csak nagyon kevés dolgot csinálnék másként, és azokat sem a hosszútávú cél, csupán a pillanatnyi – erőteljesebb – hangulat kedvéért.

fekete alapon vörös négyzet, fehér betűk

Olyan film, amiben hosszú másodpercekig állnak a képek, fekete alapon vörös négyzet, fehér betűk a kompjúter meghibásodásáról, később narancs négyzet, az életfunkciók megszűntek, riaszt a fölirat, de nyugalmas a kép. Olyan film.

(Kubrick, Stanley. 2001: A Space Odyssey)

kiesett, leesett a földre, és akkor már

Becsaptam a könyv lapjai közé, hogy majd alkalomadtán, valami tréfás vagy alig észrevehető jelentőségű pillanatban odaadom, és aztán megfeledkeztem róla. Aztán ma kiesett, leesett a földre, észrevette, és akkor már oda kellett adnom. És aztán megfeledkeztem róla. Aztán most eszembe jutott, és megkönnyebbülök, hogy odaadtam, és szinte észre sem vettem. Hogy pont úgy szóltak a körülmények, és hogy ki tudja, mit hoz ez.

a pár egy

szemöldöke * szeme * szembogara * füle * orrlika * orcája * szája sarka * válla * melle * lengőbordája * könyöke * karja * keze * hüvelykujja * lába * combja * térde * bokája * sarka * lábfeje * talpa

A pár az egy, az egy csak fél.

the Ben

Underline the correct solution:

It's the Ben's / Ben's brother.

– Emlékszem, amikor tavaly ezt írtam, mosolyogtam.
– Aha, ő is szokott. Meg szerintem mindenki szokott.

ezer maszkok

Megvizsgálja ezer arcát, és egyik sem az igazi, és maszkokat kezd hordani, hátha.

a fagyos földet

Mindig arról álmodoztam, hogy jön valaki, és segít a fölásni a fagyos földet. Álmodoztam, de kihullott az ásóm a kezemből, megcsúszott a vas a jégen. Szégyelltem magam az álmodozásaim miatt. És most rá kell ébrednem, hogy többen lettünk, és lehet, hogy föl fogjuk ásni a földet, ahogy mindig is szerettem volna, verejték, könnyek, lázas izmok és szakadozó idegek árán, de föl fogjuk.

fejezzétek be

– Fejezzétek be, mert én ezeket hazaviszem, mindenkinek elmondom, és aztán unos-untalan bocsánatot kérek, mert azért nekem nem ilyen ordenáré a humorom.

the embarrassment

– You're being disgusting. But funny. I like it.
– [blush] Uhm. Let's jump.

a vonal (között)

…, Anthony Burgess, Michel Houellebecq, Chuck Palahniuk, Bret Easton Ellis, …

mint egy könyv

Úgy olvastam, mint egy könyvet. Egy könnyű nyelvű, izgalmas, lágy és színes történetet, sok változatos fejezetben. Most vége. Kiolvastam. Jó, mert még lehet gondolkodni rajta, kicsit fájdalmas, mert nem tart már az a hangulat. Megválaszolatlan és megválaszolt kérdések, és önmagam, ahogy olvasom. Ahogy most gondolkodom rajta. A letett könyvön. Kölcsön lehetne adni valaki másnak, vajon mit gondol róla?