körömhegynyi

Nem, nem minden, ha a körömhegynyi ellenkezés fintorog, nem kell minden, nem kellenek előre holt találkozók sem.

[Elvillamosozok sírni a gangra, 19-es szám.]

nem bírok velük

Megláttam tegnap azokat a képeket a kilencedik szünetéről, amikor a Márk a földön ül törökülésben a fején a Vikcsu tolltartóival kiegyensúlyozott faliújsággal. Aztán éjjel azt álmodtam, hogy nem bírok velük, és minden piros és sárga.

quo vadis

– Hová mész?
– Moziba.
– Mi lesz?
– Quo vadis…
– Mit jelent?
– Hová mész?
– Moziba.
– …

(Háy János, Völgyhíd)

átátlózva mindent

Aztán van például az a fiú, ha már így elkezdtem mesélni ezeket a csodálatos furcsaságokat, amik az ember tizenöt éves kora körül esnek, szóval van az a fiú, aki nem fér be a padba. Hosszú meg vékony, az igaz, nem arról van szó tehát, hogy akkora nagy a tömege és az űrtartalma, hogy neki semmiképpen se lehessen beférnie, nem: megnéztem, szemmel lemértem, hogy van a másik, a Dávid, az talán valamivel hosszabb és néhány kilókkal szélesebb, s ő mégis belefér. Ül a széken, a lába szépen az asztal lapja alatt, a könyöke a könyvön, a feje a tenyerén, idenéz, odanéz, ott üldögél nyugodtan a keretek között. Hanem emez, ez a másik, képzeljétek el, ez nem fér el sehogysem! Ha kinyújtja a térdét az asztal alatt, a cipője a szembefalat éri, miközben a tarkóját innentől támasztja! Hát ez hogy lehet?! Hát látom ám ma, barátaim, én mondom nektek, én ilyet még soha nem is láttam, egy másikkal kellett kijönniük és leülniük egy asztalhoz, én ültem annak az egyik felén, ők a másikon, és hát leült a barátja baloldalt a székre, ő pedig jobbról az asztalra könyökölt, és hosszában szépen végighúzódott a teste az egész átlóban. Úgy is a másik sarkot érte. Hát nem fér el sehogysem sehol egy ilyen hosszú vonal, hát nem tud az máshogyan lenni. Csak így átátlózva mindent.

átúszni egy lendülettel

Átúszni a napot egy lendülettel, nyolc levegővétellel, reggeltől estig.

az orromig

Az érzéstelenítő tűje az orromig nyomult és eszembe jutott a thriller egyik lehetséges jelenete a drillel.

veszekedés, dráma

Holmi veszekedésekről kellene írni. A lényeget kimondani nem lehet, azért van a veszekedés. A lényeget leírni nem lehet, azért van a dráma.

hangzanak

Ahogy hangzanak a szavaim a levegőn át, nahát!

lazúr

Alul s fölül a lazúr az úr. Remek a szaga az ujjaimnak is: a régi almásrétesé. A nagy üvegből volt az alma, ott állott évekig és zselévé barnult, darált diót is szórt a tetejére, mielőtt az asztalon megtekerte volna.

valahol máshol

Mert mi tudjuk, hogy jó, és ebből következőleg tudjuk azt is, hogy lehet elrontani.

[A nagyszínpadnál találkoztunk volna nyolckor, valami koncert vége után, ácsorogtam ott a rövid ruhámban és a hátizsákomban és vártam, nyolc, a haverjával van, iszogatnak valahol, negyed kilenc, iszogatnak valahol, de jönnek, fél kilenc, a Szigeten mindenki késik, fél kilenc is elmúlt, de nem jött, nem tudom már, meddig ácsorogtam ott, aztán elindultam lassan végül valahova, bizonyára elfoglaltam magam valahol máshol, nem lehet azt már tudni, hogy kivel, és azt sem, hogy miért nem jött – de, lehet tudni, a haverjával volt és iszogattak valahol máshol, és csak két nap múlva jött a telefon, amikor leszakadt a körhinta, hogy ugye jól vagy. Jól voltam, persze, valahol máshol.]

felnőttkorában

Mondjuk van egy gyerek, aki nem beszél senkivel. Mondjuk nem veszi észre senki. Mondjuk a hiba nem a világban, hanem a fejében van. És nem veszi észre senki. Felnőttkorában mi lesz?

artikuláció és fülek

És akkor olvassa, hogy listen, read, pen, look, and which is the odd one out, és valahogy megbotlik a nyelve, szóval a pin az, és nézek, hogy ezt most halál komolyan fapofával így olvastad föl, de nem, mondják a többiek, dehogy, hát észre sem vette. És tényleg csak néz, és nem érti, majd el is siklik az egész fölött, úgyhogy én is.

A másik meg úgy mondja, hogy they drove to the sea, hogy így halovány wével, és fölírom nagy hangon, hogy figyelj, nem draw, hanem drove, és akkor visszakérdez, hogy szóval azt mondtam, hogy draw, ahelyett, hogy drove, mondom, hogy igen, és akkor elkezd röhögni, hogy dehát ugyanazt mondtam mind a kétszer! Úgy teszek, mint aki nem hiszi el, pedig de, elhiszem és nagyon örülök neki, nagyon örülök, hogy ilyen elmésen át lehet engem vágni. Unikum, Uram.

Aztán meg persze még van az az olcsó poén, hogy a they went to the beach helyett they went to the bitch-t mondanak, többször egymás után, de ezen már kevésbé röhögök, lejárt ez már, ugye, nekem is százszor eszembe jutott.

kifordul önmagából

– És akkor mit írjak, hogy a Tomi a barátja? Vagy mi, ismerőse? A tettestárs???
– A Tomi a barátom.
[…]
– És hogy kommunikálnak?
– Fölhívtam kétszer egy fülkéből… dehogyis. Szoktunk találkozni, meg minden.

A valóság kifordul önmagából, az élet virtuális síkja egy lapon.

love and hate

– You know, some verbs we just don't use in present continous. These are know, remember, like, love and hate.
– [grins]

külön ide kell

– Akkor most hozzád mindig külön ide kell jönni és elismételni, hogy mit kell csinálni?!
– Hát, ööö, koncentrációs zavaraim vannak, a betegségem miatt, szóval…
– Oké, tehát a válasz igen, hozzád mindig külön ide kell jönni és elismételni, mit kell csinálni.

[epilepszia]

ma elmeséltem

Ma elmeséltem, mi volt a középkorban: se tükör, se krumpli.

elfelejtettél a szemébe

Hajtassz, és balról lassan megmozdítja mellső lábát a motor hangja, és emelkedik, és nem hiszed el, teljesen előtte vagy és lomhán közeleg tovább, nem hiszel a füled- és a szemednek egyáltalán, és húzod el a kormányt és a kormánnyal együtt a síkokat, és már túl is vagy rajta, túl az egészen, a kaptatón nincs erőd remegni kezdeni, és akkor jössz rá, csak nagyon lassan, hogy mi volt, hogy hogy történt, hogy elfelejtettél a szélvédőn át a szemébe nézni.

mikor indulunk már?

Késve húz be a TGV az állomásra, rohanva szállok le. Aztán megállok. Hova is…? Elhoztam a programot, a jegyeket, de… nem tudom, hova kell menni. A konferencia… bizonyára az egyetemen. De melyiken?! Foglaltunk otthon szállást, de… nem emlékszem, hogy hova. Otthonhagytam a papírt a kontaktokkal. Át sem kell kutatnom a zsákot. Átmegyek a reptérre, fölszállok egy gépre. Délre tart, azaz dél-keletre. Fényes délután van, amikor leszállok. A többiek várnak, beszállunk a kocsiba, fölmegyünk a pályára, száz kilométer múltán egy erdőbe hajtunk le jobbra. Egész nap a Nap felé tartunk, most murván. Zöld az erdő, mocsaras a rét, a pocsolyákban tükröződik az ég. Fölverjük a sátrat. Mindenki mindenféle nyelven beszél, Izraelben vagyunk és ez egy fesztivál. Fölhív a lány, akivel Hollandiában találkoztam, hogy pontosan hol is kell az autópályáról lehajtani. Elmagyarázom neki, jófej, majd meglátjátok, mondom a többieknek. Izgatott várakozás, a lányra, a többiekre, a zenére, táncolni mikor indulunk már?

[Ajánlom ezt az álmot a barátaimnak, akikkel marokkói és thaiföldi goa-partikat tervezgetünk a jövő évi ünnepekre, akik Tel-Aviv fövenyén sátraznak nemsoká, a lánynak, aki a CsőGyárban a fodrászom iránt érdeklődött, de azóta sem írt, a nyárnak, az egész világnak, hogy van, akkor is, amikor nem nyár van.]

[[Arra ébredek, hogy nem kéne ismét ilyen vacak módra szerelmesnek lenni. Bosszankodom.]]

nemet

Testvérem, barátom, ha nemet gondolsz, mondjál nemet! Fontos tudnom.

kerítést

Balom rozsdaold, jobbom korrózióvéd. Kerítést festek.

[Véletlenül megtapostam egy csigát, s láttam, hogy szenvedni kezdett. Még egyszer a talpammal ránehézkedni nem tudtam, a savval marattam halálra. Így ért véget a szegény csiga álma, ami az élet a kerítés tövében.]

ott lakik

– Nézd, ott lakik…!
– Ott, ahol világít az ablak?
– Ott.
– Ott, azon az erkélyen a hat ablak hosszán?
– Ott.

párbaj

Néztük Spielberg első nagyjátékfilmjét, a Párbajt, és nem bírtam levenni a szemem a képernyőről. Aztán hazafelé ittam egy sört és minden terepjáró elől félrehúzódtam a Ráday utcán.

klikkegett és klakkogott

Odafordultam, és mire döbbenten megrekedtem, hogy hiszen nem is tudom, mit akarok mondani, már oda voltam fordulva teljesen, és akkor végülis mondtam, amit tulajdonképpen akartam, hogy Hal, Hal mindent lát és szájról olvas, és akkor mosolygott, elnézett a szemeteskuka felé, és azt mondta, hogy Dave, Dave! Aztán meg klikkegett és klakkogott a szemével, és értettem.

gondolj arra, hogy

– Gondolj arra, hogy…
– …tudom, tudom, az éhezők, a csatornában lakók, a…

…dehát igaza van. Könnyű a biztos ponton inogva vidámnak lenni. Ha az nincs, csak a hit van.

hal 9000

Hal 9000 mindent lát és a hangzárlatban szájról olvas.

bonnie tyler

I listen to hip-hop! – kővagány kilencedikesek a szívükre tett kézzel nyígatják az Eternal Flame-et, majd tegyeeen még valamit be, Tanárnőő! előkeresem Bonnie Tylert, ő a legszimpatikusabb a cd-ről, berakom, de közben kezdjetek pakolni, hosszú volt a nap, pakolnak, begyűrik a táskájukba a papírokat, már a székeket is föltették, és megbabonázva állnak és hallgatják, ott állnak karéjban a magnó körül és néznek rám, különösen a Márk. Köszönöm, Tanárnő!

atomjaira

Atomjaira szedni és újra. Ki alkalmas erre?

igen-igen

– Szóval neked kell megsértődnöd, amikor te rontod el?!
– Igen-igen! – röhög; és csillog a szeme.

nekemjön

Nekemjön hátulról a Gellért téri zebránál, hogy nem tudnék-e jobb helyre állni, várjam máshol a zöldet, nyomkodja a kerekemet hátulról, nem hiszek a fülemnek és nem ismerős a hang, lassan fölnézek, és a tesóm az és megiszunk ennek meg a feszkónak az örömére a kezdődő indián nyárban egy sört.

lemond

Azt mondja, lemond. Ott áll, reszket a keze, és azt mondja lemond, mert húsz év óta nem való erre, húsz év óta mondja, mondja. Mi meg nem szólalunk meg, mit is mondhatnánk mi, mi vagyunk a két legszelídebb, bennszakadunk csak meg kimegyünk sírni az előtérbe, vagy akárhová, ki, messzebb az időben. … Lesz majd húsz év múlva.

üveggolyót

A távolságot mint üveggolyót megkapod; az időbe mint igába nyugodtan hajtom a fejem és [van, hogy nem] félek.

arroganciád

Szerencséd, hogy tudom, arroganciád valójában paranoia.

Nekem nem szerencsém.

ne álld el

E lenyomott páratartalomban szépen leiszom magam, és úgy teszek, mint aki minden szót ért, és közben másra gondolok. Kihagyom a rímet, hogy a lenyomott páratartalomban benyomok, nehogy kivilágoljon, hogy közben másra gondolok a Tűzraktérben, ahol műanyag sopronis a sör akármelyik csapból és a Néccában, ahova csak egyszerűen tudom, hogy enni menni kell. Közben másra gondolok, ott se, de igazából jól vagyok. Most ezt választottam. Esik, és közben süt a nap: eső, ne álld el magad.

ecsetek és felületek

Ecsetek és felületek dörzsölődnek az agyamon, és kint csak esik, esik.

örömöm a

Örömöm a falra hányt házfalak, az indákon a csigák, örömöm a péntek délután nyakonöntése a sörömmel a söntésben, az írás maradása a sarokban a lapon, az esőfelhők a napon.

az arany virágcserépnek

Az Arany virágcserépnek az a vége, hogy az ifjú végleg az álomvilágba költözik, ott él tovább szerelmesen a zöld kígyóval, a lány meg hozzámegy az udvari tanácsoshoz. Rosszul leszek a jelenetnél, amikor Veronika megígéri az udvari tanácsosnak, hogy jó felesége lesz.

(Meg van az a rész, amikor bezárul az üvegcsébe, ami maga a kétely. Ott él lemerevedve, amíg.)

hozzád fogok

– Hozzád fogok járni!
– …Ó.

plier, tomber

A plier meg a tomber nem póz, ó.

tudja magától

Magyarázom neki a vámpíro-pornót, hogy mi a baj azzal, és bólogat, hogy hát igen-igen. Tudja magától is.

majd a kritikálra, meg holnapra vicc

Mennyire menő, tekerünk az Üllőin, a körúton meg az Andrássyn hosszan, én pirosaranyon elől, ő neonsárgán mögöttem, bukó nélküli piszkafa, nem is tudom, kinek mennyire, melyikünknek menőbb. Majd megyünk a kritikálra is, meg holnapra viszek viccet: mit csinál a rongybaba, ha leszakad egy végtagja? Előveszi a fiókból a takarékszövetkezet.

[Aztán másnap reggel mondja, hogy becsúszott egy vontató alá, de kimászott.]

a mélységekről

Forduljatok hozzám bizalommal, bármire ingyen válaszolok az élettel, a világgal kapcsolatban. Fordulok is, 13:30-kor fogad csütörtökön, ma már nem, már késő este van. A mélységekről kérdezek majd, addig lehet azokba esni, amíg jólesik, de ez nem tudatos.

biztonságtechnika jegyzetek

Siettem hazafelé, mert hideg volt, a Bem moziból jöttem hazafelé, eperszörpöt ittam a Bemben benn. Elhúzott mellettem egy fiú rolleron, és a néni rámnézett, azt mondta, aszittem, ez volt a felmentő sereg. Én nem, nem hittem azt, aztán rájöttem, én lehetek a felmentő sereg, akire a néni számít, de azért a biztonság kedvéért megkérdeztem tőle, hogy számít-e másra, vagy tényleg rám. Irtó nehéz táskái voltak, ilyen keretes húzókára volt fölapplikálva három, kettő meg a vállán és a kezében. Elvettem egyet, le is akart szakadni azonnal a karom. A biztonságtechnikai előírások jegyzetek, most hozták el az egyetemről a barátnőjével, viszi őket haza, mert már nincs ő az egyetemen. Melyiken? A természettudományi karon, az építkezéseken a ráeső tematikát mind ő irányította, először a vegyészeknél, aztán a fizikus-épületben, aztán meg a maradék. A férje atomfizikát tanított, nem ismeri a nevét, tanárnő? Mert én is mondtam, hogy az ELTE-n végeztem, és onnantól én akkor tanárnő vagyok. De nem ismertem. Kérdezte még, hogy szeretem-e a munkámat és építjük-e a közösséget rendben, majd a villamosmegállóban a kezembe nyomott egy csokit, nem prémiumként, hanem tényleg nekem akarta adni, mert nincsen unokája. El is fogadtam én, aztán bedobtam itt a gondnokék postaládájába, hátha ők jobban szeretik a mazsolás csokit.

elkezdeni

Bemenni, előre köszönni, vázról a lépcsőre ugrani, napmosolyra biccenteni, papírokat összekeverni, szervezetlennek tetszeni, vad történeteket meghallgatni – Spike got lost, Jeffrey lost his virginity, the stewardess was a real bad boy, I caught the horrible, scary fish, her father was a cucumber and she ate it, Ben… oh my, what happened to Ben? I forgot! – , Tamáscit az óráról kitiltani, órarendet befejezni, nyolcra nem járni, maradék képeket megmutatni, hazajönni, … elkezdeni.

kucorodik

Bebújik az ágyba a buliban, és az éppen ott alvó mellé kucorodik egészen; mintha bemutatkoztak volna az elején. Szerettem volna mindig olyan lenni, bármikor kucorodós, de soha nem voltam olyan és nem is bánom.

napraforgók

Baktat a reggel az úton, széltében napraforgók.

állandóság

A tárgyállandóság a bizalom maga.

tám-adás

Egyre jobban kiszakad. Kihúzza magát mindenből. Persze, ez öngerjesztő.

[Azt hiszem, azt hiszi, hogy minden támadás, hogy mindenki támad. Hogy minden, ami más, nem tám-adás; aki nem ő, nem is lehet közel. Persze, most hibáztatom magam.]

[[Ír egy verset gitárra, a rap-kény szálai a színen a repkény, és mindenki sír.]]

[[[El fog menni, mert nem találja a helyét, keresi a helyét itt, ott, kínjában cselekszik itt, hol az ott?, el fog menni, el akar menni.]]]

ne jöjjön

– Vele mi van? Jön?
– Nem. Hülye. Ne is jöjjön. Mindenkit szid.