így

Csak így.

a mágikus bolygó vizében

Úsztunk a mágikus bolygón. Tejszínű volt a víz és tejszínű volt az ég, hangtalan bukkantak föl alakjaitok a ködből, a köd rejtélyes határmezsgye víz és lég között, a köd félelmetes és boldog egyszerre. Gomolygó, szürke tömb a ház, sápadtan sugároz a Nap a felhőkön át. Úsztunk a mágikus bolygó vizében, agyunkat ellepi a játszi semmiség, a köd.

közelítő tér

A féregjáratok a meghajló és egymáshoz közelítő tér között vannak, ilyen egyszerű.

ha netán, akkor is

– Ha netán megbolondulok, akkor is fogtok szeretni?
– Ó, hát persze!

sötétbarna képet

Festett neki egy sötétbarna képet, mert azt gondolta, hogy ilyen. Miközben ő azt gondolja, hogy azért ennyire nem ilyen, ennyire nem sötétbarna.

rutinom

Két nap könnyekben lábadó szem, két nap vattával befogott lélek. Élek, puha tovalebegésben rutinom van.

kültelki

Kültelki hófúvásaink, kültelki önfényező liftek, fogatlan jövők, nincstelen idők.

valóságot

Karácsonyra a valóságot kapod.

fuss, fuss

Őt megmenteni, ó, hát veled ő nemigen gondol, menekülj mostmár, a színes üvegeket törd át, fuss, fuss, vár a nap már.

most sem segítette

„De az önsajnálat, mint semmilyen más esetben, így
most sem segítette az embert.”

(K. Ferenc élete, halála és feltámadása)

Köszönlek, Feri.

arra kért

– Aha, hát végülis nem arra kért, hogy legyek az elkövetkezendő gyerekeinek az anyja, hanem hogy mentsem meg.

[– Gerjedek, kiszállok.]

epigramma a jövő kezdetén

Én ezt végighallgatom, én ezt végig értem, én végig tudom, hogy mit mire cseréltem – volna, ha. De én ezt nem akarom, én az akaratom kivonom, én valahogy ezt megfogni és elengedni egyszerre fogom. Ha.

egy kistányéron

Egy kistányéron átnyújtotta nekem a könnyeit, elvettem, arcomat a kezemmel fürdettem, a könnyeket egyenként a számba pergettem, megízleltem és lenyeltem, és nem maradt mára már, csak a virágokká száradott só.

inkább rajzoltam

Nem tüntettem ma, hanem inkább rajzoltam.

hogy tartsam össze

Leülök mellé, azt hiszem, így volt, leültem, vagy zenét válogattunk, zenét válogattatott velem, igen, Mark Ribot-t akart és magyarokat egyáltalán nem, én beraktam még pár Bauhaust meg mindent válogatás nélkül, aminek tetszett a neve, mert alig ismertem ki magam a könyvtárában. Olyan közel akartam kerülni, amennyire csak tudok, hogy azért ne látsszon, de már legyen egyértelműen közel és sötét. Sötét is volt, meg hideg padló, meg a vetítővászon fényei, azok voltak összesen a minden fények, aztán táncoltunk is, végre, úgy, mint egy éve is egyszer, el is felejtettem már, milyen volt az, de persze nem felejtettem semmit, ott folytattuk, ahol tavaly megharapott, valaki, akivel táncolni tudok. Akarok. A szorításokat, amiket ejtett rajtam, néha egészen lágyan engedtem el, és nem tudom, hogy használt-e ez neki vagy hazudott, amikor maga is belesimult, azt mondta, egyetlen dal van a világon és ez az, de hazudok, hazudok, hazudok, aztán azt, hogy hazudni nem akarok. Hazudni nem akarok, hazudni soha nem fogok, hány éve is hoztam ezt a döntést, ejtett állal ültem mellette, hát hogyne, hazudni nem fogunk, akárki csinál akármit, mert szétesik a világ. Nézd, Bori, nem látod, hogy esik szét, hogy szétesik a világ?! Nem igaz, hogy nem látod. De látom, és nem tudom, mit tegyek, hogy tartsam össze a mindenséget, rámbízta azt, és hogy én ezt meg tudom-e tenni. Vagy mit jelent, hogy összetartom azt, ezt a széteső világot, más is kért már ilyet, két embert szeretek, mondom neki, és te vagy a másik. Te tiszta vagy, Bori, könyörög nekem, imádkozzam meg ilyenek, szorítja össze a két kezemet. Reggel ki kell rakni, el kell indítani, én szoktam másokra vigyázni, nem, nem baj, most én vigyázok rád, kirakom, nagyon búcsúzunk a kapualjban a havon, emelkedik az égen a kék, a szemében is a kék a szürkületi hó, elbúcsúztatom a kanyarodó féklámpát fél tekintetemmel, félek, aztán bezárom a kaput, megtalálom a megfelelő kulcsot és a kinti villanykapcsolót, és már reggel van, a metrón a virág az ölemben, mint egy baba, illatozik a karomban a metrón, a villamoson, fehér az egész város, röhögünk a Verával a villamoson, micsoda rejtvény volna ezt a vak panorámaképet föladni, ikszelnék be az Országházat és a Szabadságszobrot a megfelelő helyen, a Vera leszáll, én nevetek és sírok, leszállok én is, hazaérek és vége.

a csaja állat

A csaja nem táncol vele, úgyhogy megtáncoltatom én, leszek a fiú, hadd maradjon ő lány. A csaja egy állat.

te ajándék

– Te kis ajándék!…
– Ó, hát nekem nem is szoktak ilyet mondani.

a metrón

A metrón:
– Tudtad, hogy a Dalma terhes? …és én is?

Előbb átfutott a tekintetünk homályos alakjainkon, majd ültünk még egymással szemben bambán, míg végül kirobbant a fölismerés.

időm oka lehet

Időm húzásának, időmnek, melyben nem hiszek, oka lehet.

ácsorogni és semmit sem

Szoktunk mindig így ácsorogni és semmit sem mondani, szerintem mindketten arra gondolunk közben, hogy úgyis egyetértünk, vagy majd legközelebb megbeszéljük (az öregkori pillangók között, amiket csak mi látunk), de úgyis egyet fogunk érteni. Úgy beszélgetünk majd, hogy emlékszel, amikor azt gondoltuk és bólintottál és egyetértettünk abban, meg amikor egyszerre mondtuk? Esetleg föl lehetne ezt a kérdést vetni, hogy ugye te is így gondolod?

a templomban

Ahogy énekel, körülötte a kórus, de nem érdekli, mintha egyedül énekelne:
– Te a templomban énekeltél?
– Igen.
– Nagyon szép volt.

rajzfilm, ahogy viselkedünk

– Jajj, de jó, hogy látom!
– De jó, hogy én is látlak!
– […]
– Meddig tart ez a rajzfilm még, ahogy viselkedünk?!

mindenfélét

– Ő egy csodálatos ember! Oké, mindenfélét mond, ha megharagszik, de soha semmi rosszat nem tenne soha senkinek.

*
– Mondj öt mondatot, ami úgy kezdődik, hogy „megérdemlem, hogy…”
– Megérdemled, hogy mondj öt ilyen mondatot!

*
– És addig nem kelt ki az ágyból, amíg már ott nem álltam kabátban, indulásra készen.
– Aham…

*
– Majd akkor csak figyelek…

álmodta a jegi

Azt álmodta a Jegi, hogy a befagyott tó alatt lakom, és a házam előtt világít egy lámpa, hogy látszódjék, merre kell úszni. Két öreg férjjel és meztelen, táncoló gyerekekkel élek.

[A Kari meg azt álmodta a múltkor, hogy farkasokat üldözünk.]

[[Én meg azt álmodtam még múltkorabb, hogy dobermanok támadnak rám, de a Zsófi elijeszti őket áriákkal.]]

mézeskalács

– Tessék, szív nem volt.

lehetnék én is

Átírom ezt a szöveget tíz emberre, tíz ember egyedül van benne, olyanokat írok bele, hogy elszálló felhő vagyok, sejtelmes és ártatlan vagyok, gitárhúrt és megnyugvást hol kapok, egyedül repülök, egyedül dobolok, lehetnék én is kamikaze. Király vagyok, dicsérve vagyok, lehetnék én is kamikaze.

a távolságok

Jön megint a távolságokkal.

[A távolságot, mint üveggolyót… megkapod.]

intelligent women

– What kind of women do you like?
– Well, I think… I think I like intelligent women – best and only answer on the spot.

ki mondja meg

Ki mondja meg neki, ki mondja meg neki, hogy mondja meg – úgyis meg kell mondani neki. Egész egyszerűen.

minimalista

Az a minimalista tudás leng körül csak, hogy a Föld kering, a Nap korong, meg fehér a fehérben, mi az?, és csak holnap kezdődik el a valós valóság.

távolabbra

Ránézek, ránk nézett, mosolyog, dicsérek, mosolygok, dicsérem.

„Hogy valaki miattad távolabbra ül.”

roskadoz

Álmomban egy erdőben vagyunk és a gerendázatot toldozgatom, hogy ne fújjon be oly erősen a hideg, álmomban az erdő sötét és sűrű, a ház pedig, amiben vagyunk, roskadoz az időben. Aztán fölriadok egyszer, cserepes torkomra öntök egy pohár vizet, majd fölriadok mégegyszer, és rá akarom önteni a dühöm, hogy ezt merte tenni velem. Nem, már nem sírok. Zsöplörpa. Nincs időm nekem ilyesmire, mert az idő, az idő, amiben nem hiszünk, visszafordíthatatlan. Csak a tér, csak a tér az, ami bajos.

fölkapcsolnád

– Ööö, figyelj, kérlek, fölkapcsolnád a villanyt?
– Aha, persze… nem!
– …Nem?!
– Hát, nem.
– Jó, oké, akkor megyek…
– Nem, nem, maradj csak, tessék!
– A női büszkeség, mi?
– Az.

szép

– Mint egy modell.

Mosolygok, mert arra gondolok, hogy szép. Szép kívül és belül, és szép, amikor megszólal, a hangja, amikor megszólal a szaxofon .

tízezerrel kevesebbet

– Mindig adok a fizetésemből, muszáj valamennyit adnom. Most azt mondta anyám, pedig nem is tudja, mennyit keresek és mennyit akarok adni, hogy adjak tízezerrel kevesebbet, legyen az a karácsonyi ajándékom.

alvászavarok

Azt mondja, hogy egyszerre narkolepsziás és inszomniás, azért nem jött.

being hooked-up

I'm reading this book on being hooked up on meth and heroin, but it really is more like a depression-trip. You should check this Nic-kid out, man, it might help you in one way or another.

meghajlítani a teret

Meghajlítani a teret. Hogy az a két pont egymásra találjon, kérlek, vedd a kezedbe és hajlítsd meg a teret!

állt kalapban a mólón

Dobáltuk ezt a láthatatlan labdát, labdalényt a levegőben, megitattuk és játszottunk vele, aztán fölengedtük szálldosni végleg, otthagytuk, hadd legyen magában boldog. Lesétáltunk kézenfogva lassan az úton. Éjjel hajókkal álmodtam, macskaköves kikötőben álltunk nagykabátban és kalapban, vártuk, hogy induljon a hajó, csakhogy az álomban már nem te voltál. Te túl otthonos vagy ehhez az elvágyódó álomhoz, más állt kalapban a mólón. Reggelre kelve nem hiszek már a csodádban, elsétálok a fényes rakparton haza, szikrázik a jégvirágokon a kedvem és a szél, a Duna néha olyan, mint a tenger.

hinnem

Hajnali háromkor azt mondja a telefonba számos év távlatából, hogy velem akar beszélni, mert te olyan okos vagy – hinnem kellene mindenben.

a legmagasabban szálló madarat

Fölhúzódzkodom, nyújtózom, izzadok, hogy megfessem a legmagasabban szálló, hibiszkusz madarat. Majd letaglózva a padlóra.

fölöség

– Akkor te most minden nap hatkor kelsz és viszed őket.
– Aha. Nem tudom, hogy meddig fogom bírni.

*

– Én vagyok a fölöség! – a fölösséget értem belőle, amiről nem világos, mennyiben félre. Aztán alig is beszélnek.

menj ki

– Menj ki!
[…]
– Azért nem bántad, gondolom…?
– Hát, túlélem…

[[–Gondolom, nem fogsz sírni…]]

némely ünnepélyes

Effélének képzelem a kokaint, álmos, villamoszörgéses reggel, karistolja a lábam a hópacsmagos betont, agyvelőmben robban a beszívott éles levegő. A hajamnál fogva kihúzom magam a búból, puha jelenlétükre támaszkodom, és arra gondolok, hogy ne nézzen úgy rám a gyönyörű kezével, csinálok tehát egy teát, amit kedvesen átadok és megköszönök neki, megköszönöm neki, hogy van, sistereg a gőz a bögre tetején, ellankad némely ünnepélyes kontúr.