utastársak

"A madárorrú a külső ülésen ül. Előtte a palánknak támaszkodik fél fenékkel egy ifjú hölgy a Magyar Lettre könyvfesztiválra megjelent számával. Fél szemmel a madárorrút nézi. A madárorrú térdére veszi kopott aktatáskáját, felnyitja. A lány meghökken. A táskában egy kék kockás, összecsukható esernyő, szendvics, papírok. "Műfogsor". Ez áll az egyik papíron. A madárorrú jegyzetelni kezd. Egy szőkére pacsmagolt hajú nő lép oda, egy gyereket cibál a kezében. A gyerek mosolygós, rózsaszínbe burkolt rövidhajú kislány. – Megengedi, hogy leüljünk? Ha beljebb csúszna… – Persze, várjanak egy percet. Csak egy megállót megyek, mindjárt leülhetnek… – Nem, nem, ne álljon fel, mi csak két megál… – Jó, már be is fejeztem, tessék! – De igazán, maradjon, csak üljön arrébb, jó lesz… – Nem, nem, tényleg csak egyet megyek. Így vitatkoznak, kéretik egymást, nem haragszanak egyáltalán. A lány mosolyog magában, néha rámvillan. Nincs kedvem mosolyogni, de visszanézek rá. Aztán két gimnazista ül le mellém: lófarokban vihognak, szájuk gyermetegen rózsás. Megbámulom őket. Nem tudom, zavarja-e őket. Nem tudom, észreveszik-e egyáltalán. A következőnél le kell szállnom. Felállok. Ránézek a lányra. Végignézte, ahogy felálltam, kibotladoztam a középső ajtóhoz. A madárarcú már nem ül ott, a pacsmagolt nő helyén egy barna, szolidabb áll. Talán ránéznék még egyszer erre a lányra, ha nem lenne nálam ez a két hülye szatyor. A Fehérvári úttól szatyrokkal utazni a Háromszék utcáig, elég ciki. Nem nézek rá. Ha netán leszállna, talán. De nem adok neki sok esélyt. Na, mondjuk ha a csetnikekről kezdene faggatózni, akkor. Talán.

Aztán leszállok, estig megfeledkezem az egészről."

Hát, így utaztunk aznap, Spiró György meg én. A csetnikeket nem kérdeztem meg, az viszont lehet, hogy valamelyikünk fülcimpája szerepelni fog egy közeli novellájában. A madárorrú akár egészben is.

a repertoár

– Meghallgattunk minden számot az angol cd-ről. Össze kell állítanom egy újat. Milyen zenekarokra vágysz?
– Beatles…
– …ömm… azért ennél valami progresszívebbre gondoltam.
– AC/DC?
– [Elkészültem ezzel a remek habos-diós emeletes tortával, de ott jön Garfield, és egyben betolja az egészet, majd a mancsát a hajamba törli – arcot vág.] Jó. Gondolkozom.

azonositatlan miaszösz

Napok óta azon flesselek, hogy a frissen rendberakott fogam és a szomszédja közé beletelepedett egy ismeretlen eredetű szösz, valami virág, a régi kékvirágos teában láthattam talán ilyet, pedig már elfogyott rég az a tea. Aztán most kiugrott a sajtosszendvicsből.

Elbeszélgetnék a gondolat teremtő erejéről az illetékessel. Vagy azonnal kinevezem magam illetékesnek, és akkor lesz nemulass!

(Update: délután befigyelt egy tányérka remek szottyogós sajtostészta. Csak hogy szavam ne feledjem.)

tabáni részegség

Intravénásan toltam magamba a fűrögös földet, a kék éggel együtt letüdőztem a Várat, benyakaltam a tömény Dunát, elrágcsáltam mellé az Erzsébet-hidat, megugattam egy kutyát, és már jól vagyok. Mert ez volt nekem a pihenőnapom.

nyugi

Megnyugtatjuk egymást, hogy ha van már legalább egy beleillő, akkor van legalább még egy. Akkor minek isszuk mégis az Utolsó Metrót meg a Vörös Oroszlánt? Kardamomos és citromfüves gyógyteákat depi meg ideg ellen? Mert nem bírunk várni, azért.

megtorpan, hurkot vet

Annak a háznak nincs is ajtaja, abban az utcában nem is jár ember, ahol ma visszahurkolódtam a valóságra a meglepetéstől. Mégis laknak abban a házban, a földszinten is, és a horgolt csipkefüggöny mögött zenét hallgatnak, valami romantkikus metált androgün énekhangon, és egy kicsit azt képzelem, nekem tekerték maxra a kakaót, hogy megálljak itt és hallgassam, fél kezem a kormányon, a másikkal a sisakot vakarom, és arra gondolok, talán nem is kéne tovább vinni így ezeket a napokat, és órákig is ott tudnék rostokolni, amikor elkezdődik a következő szám, bluggyogó szintetizátoros intro-val, aztán le is keverődik hamar. Nem tudom, miért hiszem el, hogy az a fickó miattam nyitotta ki az ablakot, és a függöny mögül figyel rajta, csak egy pillanatra hiszem el persze, aztán rájövök, biztos tizenhárom éves és lány, persze így is romantikus, ki tudja, olyan lesz-e nagykorára, mint én most, mert az már nem semmi.

Ott állnék még most is, ha nem halkítja le, istenuccse.

I'm a geek, I'm a weirdo

Hát, meghekkeltem a dvd-írót, amit a saját pénzemen vásároltam a boltban, mert nem akart szót fogadni. Tök egyedül. Jó, tudom, nem nagy szám beírni a hibaüzenet kódját a keresőbe, de akkor is, meg megnyomni a letölt gombot a megoldásként kínálkozó foltégető orrán, de akkor is. Szívesebben hekkelgetnék a Balaton partján egy kedves kis társasággal, mint hackerkedem itthon egyedül. Meg sülnék kreollá szépen a napsütésben, mint biciklire izéget csavarozok, míg pörkölődik a lemez… De azért nem változom át teljesen önjáró lánnyá, ebben biztos lehetsz, mert a létra tetejére még kacsintani is alig merek, nemhogy ráállni, pedig megint kilazult a fürdőszobában a körte.

Viszont megtudtam, miért írnak az emberek számítástechnikáról. Jó érzés felülkerekedni, és pont kéznél van a billentyűzet. (Főként a bölcsész-félék, akik vakmerőn bevállalnak mindent, mert az elolvasott információra hagyatkoznak, a lényeg hermeneutikusan zárva lévén, és abból sütik ki a pofonegyszerű megoldást.)

gáyan uttejak touches my sky

Semmire nem emlékszem a zenéből, hiába, hogy ismerősen szólt minden hang. Alámerültem, és ami nem a tudatom síkján történt, az bizony bezáródott örökre a tudattalanom tengermélyi barlangjába. Emlékszem a változó, piros-zöld és halványkék vászonra, a hallgatóság füle mellett függő tizenhat gyertyára, arra, hogyan számoltam meg őket (először csak tizenhármat, egy pillantásra, teleobjektívvel, aztán egy tizennegyedikről kiderült, hogy elbújt, és még kettő lógott sokkal lejjebb, az első sorban ülők térdkalácsán), meg hogy próbálom felmérni a fotósok stratégiáját: ki mikor megy közelebb a színpadhoz, mikor cserél szűrőt…

Kisimultak az agytekervényeim, úgy, mint számítottam. Az a titokzatos Vomito Negro kazetta tud még ilyet.

barna sör a buszon

Az ajtó melletti magányos ülésen ül, nekidől a plexiüveg lapnak, elnyújtózva, kényesen. Keresztbe vetett lábán magassarkú csizma, karamellás velúr, mint a haja. Barna szeme mosolyog, messzire néz, a sofőr feje fölé. Ismerős egy véres színházi darabból, de az is lehet, hogy az egy másik, egy kék szemű volt. Mindegy. Barna sört iszik szívószállal, üvegből. Már alig pár korty. Történni fog valami, azt várja. Azért mosolyog, nem tudja megállni. Látja mindenki, de nem bánja. Ami most jön, csak egyszer történik az életben, az első. Pont ezen a fényes áprilisi délutánon. Azért vette a sört. Az üres üveget a retiküljébe rejti. Mit számít, bármit rejthet egy női táska, az övében most egy sörösüveg van, szívószállal. Elképzeli a részleteket előre. Ahogy egymásra néznek. Ahogy belép. Ahogy a másik a kaputelefonba szól, ahogy megnyomja a csengőt. Jó lesz, és ünnepi, mert az első, így egyben az utolsó is. Elindul az első ajtó felé. A busz kanyarog, erősen fékez, ő is inog-binog a magas sarkakon. Leszáll. A járdán összehúzza magán a kabátot, kezében szorongatja a retikül fogóját, az üveget elfelejti kidobni. Pontosan tudja, merre induljon, pedig először jár erre. Csípőjét ringatva lépdel, mosolya az arca körül lebeg.

Mindjárt megérkezik oda.

Talán az várta, amit remélt.

that's how it goes

Muszáj a lehető legtöbb helyen vicceket elhelyeznem és tréfálkoznom, minden szembejövővel kedélyeskednem, különben sötét lesz.

amikor majdnem elbőgte magát a fogorvosnál

– Kér érzéstelenítőt?
– Igen, köszönöm, ha ilyen arccal kérdezi…
– Á, nem fog annyira fájni.

És akkor elővette az ütvefúrót. Tra-da-dra-da-traa!

kérdés. válasz?

– Tarts ki!
– Meddig?
– … Ameddig kedved van…

amikor kifordított lábujjal kelt

A tegnapi körbeszél fenekestül felforgatta az agyam. Szeretnék kicsit kibújni a bőrömből, s aludni egy nagyot, amíg szellőzik.

te tényleg a világítás miatt jársz szórakozni?

Hosszú percekig szívtam magamba bambán a monokróm pirosat, és felengedett végre a halántékom.

És nem szégyellem, igenis élvezettel hallgattam a zenekart, aki Ian Curtis énekhangja alá Dead Kennedys-t játszott. Nekem ez bejön. Úgyhogy nem csak a világítás miatt.

nyolcvanezer negyzetmeter

Lathato volt mindenki az ejszakabol, a virtualis terbol, a szombat delutani 59-es villamosrol, a franciaorarol meg a szomszed utcabol azon a 80 000 m2-nyi szalagon. Ma is megvan ez a 80 000 m2, csak szetszorodott a tobbi meteres negyzet kozott.

a papirtigrisek nyelven

Letre kene hozni egy site-ot, egy kozos naplot, a ki nem mondott gondolatok jegyzeket. Mindenki belecsorgatna azokat a mondatokat, amikre vegul racsukta a szajat. Csak ez veszelyes, mert tele lenne karomkodassal es szegyellnivalo, budos gondolatokkal minden oldal. A kerdeseket, amiket nem mertek kimondani, mert valaki tul piros kabatban lepett be, vagy el volt sozva delben a leves, szinten ismerjuk. De azert lenne egy-ket vicces, meglepo is, peldaul:

Elnézést, uram, jól látom, hogy amiből iszik, az egy Stakka Bo-s bögre?

eltolt bringák

Sosem láttam még ennyi biciklit toló embert, mint a BKV-sztrájk napjain.

paripak es bor

A teknocos homokozoban a jatszoteren, ahol orulten zakatolnak a rugolabu hintaparipak, majd a koruton is, ahol hosszulepesekben vagtat a lovam ejjel, es meg egy kicsit tovabb zakatol a fejunkben a gondolat.

shopping therapy

Azt gondoltam, csak az időt mulatom haszontalan, mert nem tudok jobbat kitalálni, pedig lehet, hogy meg fogom tanulni a photoshopot.

két merő túlzás

Mi lehetett az Úr célja, amikor a csaposfiú fülét megsüketíté, és pohár helyett korsót rak belé, az én nyelvemet pedig megcsomózá, és hosszúlépés helyett nagyfröccsöt önt rá?

vajon?

Most akkor szerelmes beled vagy buzi?

Erre most akkor hogy valaszoljak?

megvan ujra

Holmi lepkek visszahoztak tegnap este a nyugalmam. Ma reggel meg arra gondoltam, vajon az orvosi asszisztensnok ciklusat befolyasolja-e, hogy rengetegszer szagoljak mas nok veret. Nem kerdeztem meg a Judittol, amikor kijott ma reggel csapolni egy kicsit a nappalinkban, de aztan lattam, jol sejtettem. Az enyemet befolyasolta a het fiolacska ver, amit a kartyaasztal folott megszamoltam. Delelott pedig arra ebredtem, mert a szomszed csak akkor hallgat napkozben hangos zenet, amikor alszom, hogy a tegnap eszembe jutott Lithium szol, a feher kopenyes Kurt ott szaggatja a tornacipojet a fal masik oldalan.

ok, i'm not gonna crack

Ok, az, hogy borús-esős agytekervény-kigabalyitó úszás közben nem a halántékom fájlalom, hanem a bombát ugró nyolcévesekben gyönyörködom, jót jelent.

És az univerzum jófejségének tudom be azt is, hogy a céges kockagyanús tanítványaim nem fikázták a szerintem nagyon szép, de objektíven hallgatva is borzasztó melankolikus dalt, amit saját hangulatomat diszkréten kifejezendő választottam, hanem tetszett nekik. Szeretik a Noir Désirt, ez jó. Erre szívesen építek.

i don't wanna crack

Vond vissza, Uram, hogy ejjelente remkepekkel kergetsz es koltogetsz. Aludnom muszaj.

injekció

Én azt hittem, el fogunk ájulni. De nem ájultunk el. Sem aki kapta, sem aki adta.

Na, melyik voltam én?

stilusgyakorlati jatek

Rohogve elmeseli, hogy a fogorvosnal erzestelenito nelkul furtak a fogam, es a korhazban egy neni osszehanyta az agyat. Meg hogy elokerult vegre a biciklim, ugy suhantam a rakparton.

Erre en zokogva elmeselem, hogy egesz nap potlolag aludtunk, es csak enni keltunk fel, es hogy elotte Brusszelben reszt vettunk egy konferencian. Alvasrol szo sem lehetett, ugy zakatolt a repulonk a levegoegben.

a kut

Nezunk le a melybe, nezzuk a csillogo vizet. Aztan ok elmennek, en pedig ott maradok, konyokolok es bamulok tovabb. Latom csillogni a csillagokat, es latok mast is, de nem tudom, mi az. Nem tudom, feljek-e tole. Es ha feljek, mennyire? Es hogyan? Vagy csak a viz fekete, es minden elsimul?

lopótök

Olyan mondatot adtam ma szájba a mesélős játékban, hogy megijedtem: hiszen ez egy kezdőmondat. Egy egész elbeszélés van mögötte, de nem tudnám most kigondolni a részleteit, mert a kort, amikor játszódik, nem ismerem, és a szereplőket is rosszul képzelném el. Utána kéne olvasnom előbb más elbeszélőknél. De olyan mondat volt, hogy azt mondták a srácok, nem vártak volna ilyet egy lánytól.

Van benne egy lopótok is, abban bor, meg három egész élet.

zold

Mostanaban, az egszinkek ciklusom utan, sokat fenykepezek zoldet. Van, aki szerint ez a letudozott orom szine. Vagy csak ernek a fakon a levelek, es tetszik a rajuk robbano feny.

pont annyi

Elokerult vegre a lovam. Nagyon hosszu teli almot aludt, nagyon nem akart kibujni a felhomalyos zugbol, sokaig vakargatta a tarkojat, zsugorgatta vaksi szemet, mire hajlando volt beleszagolni a tavaszba, es az elso kilometeren azt hittem, nem fogja birni a szive, ez az orok motor, valojaban az en szivem persze, de birta, es akkor megint ereztem, hogy az ero es a gyorsasag, amit egyutt hasznalunk, valojaban az enyem. Se tobb, se kevesebb.

Es ez nagyon fontos. Se tobbet, se kevesebbet nem hasznalni. Hanem pont annyit.

1000

* ezer * thousand * mille * tisuca * mil * mila * tausend * Тысяча * tusen * alf * … *

kiegett izzok

Nagyon felelmetes ott fenn a sotetben, mert barmikor megharaphat az aram.

orak kozotti orak

Tenyleg, ma haromszor voltam kavezoban. Igaz, ketszer ugyanabban. Igaz, egyszer csak magamagamban.

gutenberg, gyere velem haza

A magyar irodalomban csak a b-ig jutottam, es a vilagirodalmat sem neztem at, mert kerestem valamit h-nal, csak egy kicsit tevedt balra a tekintetem, et-ig, el-ig nem is mertem visszamenni, es maris harom uj konyvem van. Es ez csak az igazan ajanlott irodalom, ket B A, meg egy noi baszk Ellis, talan sajat talalmany, es a szukseges minimum also polcat meg nem is kezdtem el bongeszni.

Remenytelen, oriasi szovegszovet.

megint egy elettol eluto szinu neni

Ma a boltban elottem allt a sorban egy olomszinu neni. Olomszinu volt az arca, a nyaka, a fulcimpaja. Olomszinu volt bizonyara a fejbore is, de azt eltakarta a dus, szurke haj. Mint amikor regen grafittal satiroztuk be az egesz lapot, hogy csusszon, es ramentunk meg egy kis lilaval is. A keze, megkonnyebbules, emberszin.

Sok mostanaban az elszinezodott neni. Vajon mire tanitanak?

koszonom az univerzumnak

Hogy nem nyitotta kerdesre a szamat, mert olyan kerdes lett volna, ami egyben a valasz is, es en valaszolom az eredetileg valaszadonak, es akkor egy vilag dol ossze.

Hogy megint gazdagabb lettem egy titokkal. Egy teherrel, ami nem az enyem, de azert viszem egy kicsit. Hat hova dobhatnam?

budai srácok

Azt mondják, a körút túloldalán sikkes lakni, fönn a dombokon. A szomszéd utcában élt egy cipész, aki egész életében azért dolgozott, hogy atköltözhessen a körúton túlra. Talán sikerült is neki.

Pedig mindjárt itt kezdődik a Vár. Tizenkét perc fölérni egy kanyargósabb lépcsőn. És akik itt laknak: borsószemkirályfik, homokkal hintett álommanók. Az egyiknek a Tavaszi Fesztivál logója fáj, messziről kerüli, ezer jóról lemondva közben, csak látnia ne kelljen. A másik rágógumi-automatát üzemeltet a nappalijában. Bedob néha egy húszast, kigurul a rágó, bekapja, es úgy szemléli a Dunát egész hosszában lassan, unottan csammogva.

Hát én meg itt lakom mellettük, és nem hiszek a fülemnek. Ezentúl, ha arra járok, mindig lesz nálam néhány húszas meg egy igazi friss falevél. Hátha összetalálkozom velük.

a bőrömön érzem

Valami nem tetszik. Világallergiám van.

a villamos aluszik

Soha nem hallott csond van az utcamban. Nem is igen akartam elhinni, hogy hetfore ebredek. Mintha a kukasauto sem jott volna.

Megis hiszek a zajartalomban.

zavar

Nézed, látod, hogy nem rezdülnek az ismeretlen néni orrából és torkából kilógó csövek, a bőre sárga, hogy nem emelkedik a mellkasa, és nem mered fölereszteni a függönyt, és kikiabálni, hogy meghalt. Nem hiszed el, hogy csak te látod, azt hiszed, látja az is, akinek látnia kell. Pedig most te vagy az, aki lát.

[…] Felkötik a dögcédulákat a lábára és a csuklójára, kettőt rádobnak a lepedőre, a lepedőt gondosan a fejére huzzák, a lábán megcsomózzák, le ne csússzon. A halottszállító két óra múlva jön. Most vacsoraidő. A kezemre meredek, kapaszkodom a csokiba. Zavar a halál életellenessége. Mindenki más természetes könnyedséggel tesz-vesz. Jópofát vágok én is. Jót, bár ráncolom a homlokom, de jót. A kertben megeszem a csokit.

[…] Hazafelé egy vérző nő utazik a villamoson. Az egyik ajtó mellett áll. A vállán véres a ruha, a haja és a fülcimpája is véres. Zavar az elfolyó és megszáradó vér életellenessége, de zavaromban megzavar a nő életteli, csillogó tekintete. Lebillegek a villamosról. […] Itthon vagyok.

tejecske

Indulas elott, meg itthon, egy tojaslikoros bonbon. Felborult koncertsorrend, kuszan teblabolunk, keressuk egymast, "Hova tuntel?", konnyeket cserelunk. "Nekem mar nem itt kene lennem." Egy kerdesre egy fejrazas es egy bologatas, megsimogatnam ezeket a rezgo merolegeseket. Kezremegtetoen szep srac, ket ora beszelgetes metalrol – "azt ismered, hogy … ?", "na varj, es te ismered azt, hogy … ?" –, reg nem hallott neveket mond, mint peldaul a Corrosion of Confirmity, osszeakad a nyelve az angolban, filmeket es epiteszeti stilusokat ajanlgatunk egymasnak – "a roman kor? azok a mohaval boritott csupasz kovek? akkor nezd meg az Andrej Rubljov-ot!" –, es a csucspont a halal autoja az Arizonai almodozokban. Hogy konnyen essen a seta, talalunk piña colada-t, ezer forintot er, masfelezret mar megittak masok, ez is edes es olvados es selymesen sarga, es meg meglepodik, hogy leveszem, hogy mennyre hisztis, es aztan mar indulnak a HEV-ek meg a villamosok, es ki-ki hazamegy, mert ez pont ennyi, univerzumaink kozos metszetenek mas-mas szintjen lakunk. Orultem, mondja, ez mennyire udvarias, es jo, es orulok, majdnem csodalom is erte, hogy nem en mondtam elobb. En is.

krds (kerdes E nelkul)

Ha bio-t eszem, attol jobb lesz, vagy csak nem lesz rossz?

a ferfiui higgadtsagrol

– Minden lanyt ki kellene rugni. Csak magukra meg a baratnoikre tudnak gondolni. Nem gondolkodnak tavlatokban. Ez egy ferfias szakma – mondta az ifju textiltervezo-tanonc, es a enyemhez csapta a poharat.


– Ahogy ez a sok venasszony karomkodik es karal, az borzalmas. Szidjak egymast, az orszagot, es olyan szavakat hasznalnak, hogy megfajdul tole a fulem. A ferfiak szobajaban biztos, hogy nem igy megy – mondta a nagymamam a korhazi szobaban, ahol o a nyolcadik es egyben a rangidos, es kacsintott.

a játszótér alatt

A múltkor a Várban jártomban benéztem egy autóba. A volánnál egy fiú ült, az anyukája épp szállt be mellé. A fiú, úgy láttam, nagyon vidám, énekel, úgyhogy bemosolyogtam az ablakon. Visszaintegetett. Szép a világ! baktattam tovább, ők meg elhajtottak a másik irányba.

Ma este a Fiú, Aki Egyszer Bejött A Konyhámba, megállitott az Ellátoban. Szia! Láttalak a múltkor a játszótér alatt! mondta, és elmesélte a fönti történetet. Ő volt az a fiú, csak sötet volt, és én nem ismertem meg az utcai lámpa gyér fényében, a karosszéria árnyékai alatt.

ket szal pu:nko:sdrozsa

kihajtott. Kulonleges tejeskave szinu, a bal oldali kicsit nagyobb, a jobb kicsit kerekebb tanyer. Nem akar elhervadni, de azert le kene szakitani.

harom napja

Alig alszik, pirosban jar, egyetlen dalt dudol.

azt mondja, irjam meg, hogy

"elhataroztam, masnap csodalni fogom".

Csodaltam: tetszett.
Megirtam. Viraghegyek.

a mosoly

Volt egyszer egy kisfiu, aki nagyon felenk volt. Minden reggel, mikor megerkezett az ovodaba, bemaszott az ovoneni asztala ala, es ott kuporgott, amig az anyukaja erte nem jott. A fule es a szeme nyitva volt egesz nap, mindent megfigyelt, mindent megjegyzett, es este mindent el is meselt az anyukajanak. De a gyerekekkel nem jatszott soha. Nem mert.

Egy nap ramosolygott a babakocsiban fekvo kishugara. A huga visszamosolygott. Azt mondta ekkor a doktorneni, hogy masnap az ovodaban mosolyogjon ra az egyik tarsara, es meglatja, az orulni fog, es visszamosolyog o is, ugy, mint a huga.

A kisfiu elment az ovodaba, es ramosolygott egy tarsara.
- Es mi tortent? - kerdezte a doktorneni. Ugye, hogy visszamosolygott a tarsad?
- Nem tudom…
- Nem tudod? Hat nem lattad?
- Hattal allt.

a kolteszetbe

Mindig a szerelmesnek lenni a szerelembe, az inspiral, mondta Vera Treffers.

A levegobe, a merfoldekbe, soha nem latottan ismeros tekintetbe, a kepeken megragadt hangba.