történetek, napok

– Az az igazság, hogy nem szoktam, nem szeretek ilyen szürreálisokból túl hosszúakat olvasni. Csak novellákat szoktam.

– Elkezdem, olvasom-olvasom, órákig, aztán csinálok valami mást, mondjuk elmegyek berúgni, és akkor másnap már más van, már nincs kedvem visszatérni.

*

Napokig, hetekig a könyv lapjain járok Budapesten: Budapest Brooklyn, Budapest Róma, Budapest Kína, Szentpétervár és Los Angeles, Budapest Párizs, Budapesten álmodnak elektromos bárányokkal az androidok.

nézze meg

Na, én meg azt szeretem, amikor bejön és mosolyog, és arra gondolok, hogy nézze meg a könyvet, és akkor megnézi a könyvet, a kettő közül azt, amelyikre gondolok.

megharagudott rám a múltkor

– Megharagudott rám a múltkor, igaz? Mondja, mióta is nem jött? Másfél éve? Szándékosan nem jött, igaz, megharagudott rám, tudom, mondja, ha tudja, hogy itt vagyok, ma jön erre? – ilyeneket mond nekem a hegedűs, meg félistent is és hogy félreértettem, hogy sokáig tart nekem, mire leesik, de mit csináljak vele, hogy vigyem haza? Hát ha egyszer nem vihetem haza.

elhinni ezt a tavaszt

Kezdem elhinni ezt a tavaszt, hogy csobognak újra az erek a meleg kezemben, gyalogok az Üllőin és az új utcákon a belvárosi porban, négykor alszom a Gödörnél és este is nézem nagyon, de nem, senkit, senkit nem látok ott, füst, füst, olyan finom a füst a napos levegőben, betelhetetlen a füst, a ragyogó nap és a reggel kinyíló ablakok.

összeverette magát

Összeverette magát a gyerek a hétvégén, úgy meséli, hogy a haverjába kötöttek bele, ő meg elé állt, hogy védelmezze, aztán azok ketten rúgták a fejét a földön. Valamikor jöttek rendőrök is. Végül nagyvonalú volt, meséli tovább, nem kérte meg a nagydarab barátait, hogy álljanak bosszút, hagyta futni őket. Én nem kezdek el egy földön fekvőt rugdosni, főleg, ha egyedül van – teszi még hozzá. Fölöslegesen kérdezem, hogy miért nem futottak inkább el. Úgy nem lenne mese.

kiköpöm a mosogatószerhabot

Folyik a víz, ömlik a meleg a kezemre és a tányérokra, egy kiskést nemrég éleztem meg, az osztályom volt itt karácsonyi bulin, akkor mondták, hogy élezzem meg, van-e itthon élező, van hát, megéleztem, és belenyomom teljes erővel a jobb mutatóujjamba a köröm mellett, fáj, a számhoz kapom, a mosogatószerhabot reflexből lenyalom. Kiköpöm, megakadok.

ha mindenki egyszerre kapcsolja le

Magyarázták tegnap a villanyos srácok, hogy ha mindenki egyszerre kapcsolja le a villanyt, az nagy baj, mert túlhevülnek a kohók, és a túlcsorduló áram meg akarja olvasztani a világot. Aztán amikor mindenki egyszerre kapcsolja föl, megnyúlnak a vezetékek, és ott lifegnek a levegőben. Nagy baj az is.

építő jellegűt kiragasztom

Hasznosat is illene akkor csinálni, építő jellegűt, azon kívül, hogy kiragasztom a wc-ajtóra a Balázs nyelvtandolgozatát (kettes – amit kérdeztem, arra nem válaszolt, de bőszen leírta mindazt, amit megtanult, tulajdonképpen már ez nagy dolog, hogy hajlandó volt egyáltalán valamennyit megtanulni az összes fajta toldalékokból, húsz évesen, annyi év kihagyás után egy kettest tényleg megérdemel, rendben) meg a múltkori angolóra remekeit (Sajgál never says never, Zelei, who is a friend, likes listening to sörésfű, Áron, who is a gangster, Julcsa would like to be or not to be, Feri has never lied – szóval érted, tök viccesek voltak ezek még a parkban, még úgy is, hogy az ötvenszer szereplő nevemet itt-ott áthúztam és ráírtam az övékét, vicces lesz majd később, mondjuk két év múlva már lehet készülni rá, hogy hogy adom át a tarisznyájukba, vagy hogy legyen, hogy titokban mindenki sírjon) a Zsombor tavalyi rajza mellé (húsvéti tojás és ákom-bákom betűk vannak rajta, akkor még nem járt iskolába, most bezzeg már jön azzal, hogy cochon rose meg ça va bien, sőt, lázad, ça va mal) ezen a szombati napon. Vagy legalább ebéd, sok növény párolva délutánig.

a lassú fúróval

Bal fölül fúr a lassú fúróval, mert a gyorssal fáj, vijjogna a fájdalom a fogamban a gyorssal, úgyhogy a lassúval fúr, a lassú ratatatataa-rata-ratataa fúrja-üti a hangokat a fejem bal hátsó részén, utána kéne nézni, milyen terület van az agyam bal hátsó részén, amit most belülről, így iparilag hallok.

a Gellért-hegy alig két órája

Hogy hogy kezdődik a nap: a mai úgy kezdődött alig két órája, hogy előttem széltében a város, színes benne a Nemzeti Színház és ragyog a telihold meg a Duna, talpam alatt a Gellért-hegy, nadrágomon a hegy pora, az égen a fák, a fákon ragyognak a reflektorok, a levegőben dobbannak a hangok, a tekintetemen az ifjúság, hát így kezdődött, nem siettem sehova, nem tartoztam senkihez, sem térhez, sem időhöz nagyon, épp, hogy végignéztem, hogy terjednek a hangok, gerjed föl a tánc, és már jöttem le, épp, hogy végig kellett néznem, hogy kezdődik, mire föl kell mindezt végignéznem? Mostmár tudom, és kész, tudom, hogy ott van, holnapra már volt.

jegyezni

Jegyezni, jegyezni a sikeres jövőre való tekintettel.
Hallgatok, figyelek.

szegény levél

Gyömöszkölik a csikkeket egy gyűrött pillepalackba, hogy majd úgy kidobják, a csikkeket egy száraz levélbe tekerték, hogy ne kelljen megfogni. Begyömöszkölik így a levelet is a palackba, szinte fuldoklani a levéllel a palackba zárt műanyag csikkek büdösében.

– Szegény levél!

teljesen normális

Azt mondja a kis Illés, ahogy mennek ki a konyhából, hogy én meg szerelmes vagyok a Boriba. Ő az az osztályomban, akit minden suliból kinéztek eddig, pedig teljesen normális lány. Szokott varrni, festeni és írni, mint sokan többiek, csak néha nagyon furcsákat álmodik.

takarítószerek

Kezdenek elfogyni a taka… nem. Kezdem észrevenni, hogy elfogynak a takarítószerek.

kitalálni egy történetet

– Micsoda?! Nem tudsz kitalálni egy történetet? – döbbenten nézi az asztal lakkját.
– Nem, nem tudom, nem hiszem…

tizenhét évet

„Ezért tizenhét évet kaphatok. Ami a kisebbik rossz.”

a tél és tavasz fordulóján

Kinn voltunk az erdőn, és nincsen szag az erdőn ezen a huszon egyedikén, a tél és tavasz fordulóján.

kik ezek, honnan tudod

Ülünk a Nanában, egészen véletlenül választom ismét a környék legpronyóbb helyét, dehát úgyis meg fogom hívni, én meg nagyon régen jártam ott, igen, majdnem leülök ahhoz az asztalhoz, ahol akkor ültünk a vele, de aztán egy másikhoz ülünk, valami eldugott bokszba akar, de hát kérlek, itt nincsenek eldugott bokszok, meg mitől is félsz egyáltalán? Ültem-e itt is valaha, nem tudom, mindegy. Ismered ezeket? Kik ezek? Nem lesz balhé? Te figyelj, nem lesz, nézz már körül! Hőzöngő műszakis egyetemisták, feketében járnak és nagy szőröket meg hájakat növesztenek, és azt hiszik, ők valakik. De látod, hogy nem azok, s így észre sem vesznek téged. Oké, de azokat ott benn, azokat ismered? Ki van benn, hányan vannak? A csaposnő és három vagy négy ember. Haverok. Honnan tudod? Most csak be vannak baszva, és azért beszélgetnek. Amúgy nem is ismerik egymást. Ne viccelj, minden este itt vannak bebaszva, beszélgetnek, hetente háromszor-négyszer tuti, lehet, hogy amúgy nem ismerik egymást, de itt találkoznak, s így haverok. Az a nagydarab is a gördeszkával, ami útban van? Igen, az is.

veszettavilágozni fölöslegesen

Lehet azon izélni, hogy melyik beszélgetés érdekesebb, a napi politikáról való-e, vagy az, hogy megrendezi a saját temetését meg miért elővigyázatoskodik a környék jó-léte felől fölöslegesen, meg veszettavilágozni is lehetséges hosszan mindezek közben és után, de valójában a legérdekesebb a róluk való elgondolkozás és -beszélgetés.

[Holnap űr, rettegés.]

népi kétsoros a mostanságról

Kételyből szőtt kötényembe dobálom az élet dolgait,
van, ami fönnmarad, s van, ami kihullik.

néz és mosolyog

Néz és mosolyog. Mit néz, mit mosolyog? A múltkor is nézett és mosolygott, pedig az már majdnem két hete volt.

nevetnek, elgondolkoznak

Ilyet ember tiszta fejjel nem fest – mondják. Semmi értelme nincs. Zavaros és üres. Persze úgy, úgy biztos van! Nevetnek.

Erről szól a zene. Erről szól hány meg hány film?! A festmények miért ne szólhatnának erről? Elgondolkoznak.

(Glenn Brown)

játszunk, idézgetünk

Hogy honnan is idézgetünk épp. Idézi, hogy idézek. Játszunk, igazgatunk.

ha elüt az autó

A hatalmasok, a hatalmuk elviselőitől félők, akik ebédről ebédre szokják az arzént, ciánkapszulát tesznek a fogukra, mert tudják a haragot. Ma: ha elüt az autó.

te vagy a fia

„Az hogy lehet, hogy valaki (ennyire) nem akar segíteni a gyerekén?”
– Hidd el, Mama, van ilyen. Számos ilyen van.

[Jó ezután megnézni a Bronxi mesét. „Te vagy Lorenzónak, a buszvezetőnek a fia?”]

kávézó, aranyos négyzet

Fehér ing hímzett folyondárokkal, aprókockás zakó. A színek bézs és sötétbarna, fekete, a kávézó ilyen, ő ilyen, az ablakban az Erzsébet-híd fehér ívei a kékesszürke ég előtt.
– Meghívhatom egy kávéra?
– Ó, igen, köszönöm!
Fehér a haja, fölborzolta a szél, a szemöldöke szürke, hosszú, lágy szálak. Kék a szeme, világos, tükrözi az eget és valami régi világ jókedvét.
– Itt az emberek be vannak oltva a képek ellen. A házasulóknak megveszem A csókot, bekeretezem, úgy adom át. Nem mindig tetszik nekik, vagy nem mindig értik, hogy miért egy képet…? Bécsben nyaraltunk, s fölmentünk annak a palotának a lépcsőjén, és egyszercsak ott nehezült a fordulóban ez az óriási aranyos kép, ez az érzelmes négyzet. Persze, sok a másolat, és ma már nagyon nehéz megállapítani, hogy melyik volt az eredeti verzió – Van Gogh, Gaugain és sokan mások, Klimt is, mind megfestették a képeiket több színben, több változatban. Mint abban a tegnapi filmben az a csodálatos gyémánt, amit el akartak lopni, aztán inkább úgy döntöttek, hogy másolatokat készítenek róla. Akkora, mint egy lúdtojás. Azt tették a már nem emlékszem, melyik király jogarának a végére. Ne haragudjon, azért nézem itt az órámat, mert tíz perc múlva mennem kell, le kell segítenem a feleségemet a villamosról. Köszönöm, hogy elhozta, örülök, hogy megismerhettem!
– Én is köszönöm, s örülök én is.

ugyanannyi értéke van

Most miért kell hazamenned, igyál még egy ezt vagy egy azt, na, nem vállalod be? Á, nem, megyek. Miért igyak meg egy ezt meg egy azt, már táncoltam! Inkább arra vagyok figyelmes, hogy IDEG tagelt a Fiastyúk utcai megállóban és a Margit körúti bank falán, TEEK pedig a Margit-hídon, a körúton és a házamon is. Ennek a sok megfigyelésnek ugyanannyi értéke van, mintha fáradtan hallgatom Tádeuszt és Tituszt, akikről nem világos, hogy mettől meddig legenda így újra együtt.

[Így újabban elkezdem bevallani magamnak, hogy rettenetesen érdekelnek az éjszakai buszról a kongó gyárépületek és a lakótelep szórványosan világító ablakai, a falakról folyó fakó fények. A Csavargyár utca már a sarokról megborzongat a nevével.]

úgy hozza, úgy hozom

Van, hogy úgy hozza a helyzet. Van, hogy én hozom úgy.
Fontos fölismerni a különbséget.

odahaza nem így szokott lenni

Az Imperial War Museum nagyszerű, egy játszótér, menjek el mindenképpen, és a játszótér fölött láthatók festmények is a hadszínterek borzalmairól expresszionista stílusban, én azt szeretem, menjek mindenképp, tetszeni fog. A tengeralattjáró remek, kiengedem a tengerészgyalogost a zsiliprendszeren keresztül a nyílt vízbe, meghallgatom a bálna hangját, eljátszom, tényleg.
Aztán van egy A háború gyerekszemmel c. kiállítás is, itt láthatók a gyerekekre stilizált gázmaszkok, a krumpliplakátok, hogy egyenek egészségesen, az evakuálás vidékre (volt, aki hat év után került haza, és hát a szülei nem ismerték meg a pályaudvaron. Esett ilyen történet máshol is), a szobában fölállítható óvóhely, szóval az összes borzalom ezerkilencszázharminckilenctől negyvenötig. Az utolsó teremben összeszorul a torkom, az utolsó terem fölirata: victory; képek, „mindenki az utcán táncolt, aznap senkit nem parancsoltak korán ágyba”. Odahaza ez nem így szokott lenni.

[Odahaza aztán elmegyünk a Terror Házába, Nagy Imre temetésén már a megszokott képekre lábadok.]

emberek, akik nem látják

Emberek, akik nem látják, hogy a másik ember egy másik ember. Emberek, akik nem látják, hogy a másik ember. Emberek, akik nem látják. Emberek, akik nem. Emberek, látják? Emberek! Nem?

Emberek!!! Itt!!! Látják?! Nem?!?

emelkedtünk föl

Úgy emelkedtünk föl, mint valami dimenzió-váltós altatásban: rövid émelygés után fölragyogtak a fények, kirajzolódtak a városhatárok és az utak, majd szürke ködbe kerültünk, melyben az égtájak megszűntek lenni, csak a fönt és a lent maradt, mint irány. Ekkor még följebb emelkedtünk, és fölöttünk a végtelen feketeségben fölragyogtak a csillagok, alattunk puha halvány felhők, körös-körül pedig olyan, olyan mélabús, fekete-fehér táj, mint a kétezeregy űrodüsszeia végén, és el is tudom képzelni, hogy úgy belemerülök. Sőt, olyan is a világ kicsit, azt hiszem. Érthetetlen, de szép.

tengeralattjáró, gázmaszk, cipő

Tárgyakat nézek:

Tengeralattjáró. A tengeralattjárón különösen ügyelni kell a fém felületek módszeres fedőfestésére, mert az emberekből kigőzölgő pára könnyen rozsdát képez a környező vasra.

Gázmaszk. A második világháborúban Nagy-Britannia gáztámadástól tartott, így minden polgár magával hurcolászott egy gázmaszkot dobozban. A gyerekek, hogy ne ijedjenek meg az olajzöld vasaktól, könnyű, piros bőr Mickey Mouse stílusú álarcot kaptak. A bébik pedig egész testükre boruló harangot.

Cipő. Először a Clarks gyártott tükörképeire mintázott (a talp alakját követő) cipőket 1870-ben.

[A tárgyi illusztráció tényleg közelebb hozza a befogadandó tényanyagot.]

j. m. w. turner

J. M. W. Turner, ahogy tori a kek kovet a marvany tegelyben, hozzakeveri a gumiarabikumot, hogy tapadjon, a mezet, hogy nyuljon, az egyebet, hogy nedves legyen es fatyolos a kepen, Turner, ahogy az ecseteket metszi, ahogy benedvesiti a papirt valami nedves ronggyal, Turner, ahogy a papirra pacazza Romat, Napolyt, az angol felfoldeket, Franciaorszag ormait. Turner, az akademia ifju, csapott vallu tagja, Turner oriasi szeme, ego tekintete.

a hatosrol a sracok leloptak

Egy napja lassan Budapesten mint egy vakmero tolvaja az idonek, ugy rottam vegig fel negykor a Kiraly utcat. Jozanul, nyugodt alvas orai utan, amikor ti epp jottok ki a klubokbol. A hatosrol a sracok leloptak a tablat, jozansagom visszafogta felhaborodo felpattanasomat.

ket fekete kalap

Ket fekete kalap alol bamuljuk a Trafalgar teret, ket fekete kalap alol bamuljuk Rodint vagy Braque-ot, ket fekete kalapunkat nem fujja a Temzebe a szel.

they would hate

Write about your school in 80–120 words.

„…in another school they would hate me.”

felejtsd el

– Az ki…?
– Felejtsd el!…

hat ránk, élünk

Hat ránk az ég színe, a légnyomás, a pára a légben, a szomszédunk a házban, a buszon, a padon, hat ránk a kertek és a konyhák illata, hat ránk a más szerelme, rákja, nevetése, szava, hat ránk az ital, a fű, a por.

Élünk az ég színével, a légnyomással, a párával a légben, a szomszédunkkal a házban, a buszon, a padon, a kertek és a konyhák illatával, a más szerelmével, rákjával, nevetésével és szavaival, az itallal, a fűvel, a porral.

Megismerhetjük határainkat, ha szerencsések, megismerjük, ha ügyesek vagyunk.

örülök csak igazán

Hát ez tök boldog, ez az első felnőttkori, mindenki a leghelyénvalóbbat adta, se többet, se kevesebbet (leveleket franciául, előző nap, éjfél után, telefonon és neten, csupa nagybetűvel, hosszú ü-kkel és ikszdével is, isten éltetését, zenét, ó, rengeteg zenét, a zenészbarátaimtól zenét kapni, hát mi lehet ennél boldogabb, röyksopp, wpahp, trió a reményhez, sőt, még kispál is szólt meg vivaldi tavasza, pedig a kispált utálom, meg motorozást, az Üllőin volt a legizgibb az autók között szlalomban és a kanyarok, meg söröket, meg a tesóm megivott egy kommersz feles vodkát, meg lekvárt is kaptam még és csokit, és a sulimban az a szokás, ez az avítt és fád szokás még él, hogy cibálják az ünnepelt fülét, valamint egy padlócsempe motívumú nyakéket és még valami váratlan és pontos vájkálást az agyamban, vagyishát most nem tudom, az én agyam-e ez, vagy hogy is van ez az agyunkkal, hát én annak örülök csak igazán, annak).

nem kéne[…]?

– Nem kéne már […]?
– Nem. Annak ára volna.
– Nem baj. Nem baj az. Nem baj az, ha nem úgy csinálod.

tavaszi zápor

Mi is történt ma, azon kívül, hogy tavaszi zápor fűszerezte…?