pé ucca huszonhat, hatodik emelet három, nyolcvanegyes kapucsengő

High-tech lépcsőház: surrogó lift, hirtelen, hangtalan nyíló és csukódó ajtó, fehér tejüveg touchpad (tasztatúra!), tompán szűrődő fények. Alacsony mennyezet. Világoskék és -zöld fürdőszoba becsempézett vadvirágokkal, a mackó hátát simogasd szappan. Dizájner-zöld egyebek: lámpa, párna, virágcserép. Lemezek, Bobo és Góliát, halomban lobogó gyertyák. Tömpe nyelű plasztik evőeszközkészlet. Áttetsző, zöld citrombelező. Barokkos műanyag pohár vagy hellokittys papír, pingvines szalvéta. Hot-dog hússal és hús nélkül, mozzarella és nyúlós edámi, lisztben forgatott pirított hagymamorzsák, olajbogyó, édes-savanyú csemegeuborka, csíkos mogyorókrémes gofri. Becherovka dobozzal, tokaji és a többi, női Heinekken, férfi Pilsner Urquell ládában, banános sör. Finom.

ezek a mondatok voltak ma

De, David Bowie-t ismerem, csak azt a számot nem.
Hogy én nem értek semmit, ezt gondolom, észrevette. De a másik tanárnő óráján sem.
Á, én nem figyeltem.
Aha, hagyjuk, hagy mondja el mindet!
Kész, ja.
Nem, ő nem, mert ő jó fej.
Elmenjek egy tollért a tanáriba?
Azt se tudja, hol van.
Mert egy héten ötször látom, és így péntekre már elegem van belőle.
Arrébb állna, nem látom.
Ők mindig zenét hallgatnak, meg filmet néznek!
Nekünk van otthon citromfánk!
Látsz tőlem?
Én ezeket sosem értem így hallás után. Ha már megvan a szöveg, akkor értem.
Aha, ők mindig ezt csinálják.
Jaj, tényleg, de jó, ezt szeretem!
De engem nem érdekel, én nem törődöm vele.
Sorry, I'm late.
Because he smokes cigarettes, ganja!
Holy shit!

marxim

A Marximba be lehet ülni, vissza lehet utazni, amikor az ember nem komoly tizenhét évesen, lehet hallgatni egy-két White Zombie meg Rage Against The Machine-t végtelenített kazettáról (körbe pörgő cédé), szürke, piros és kicsit fekete meg firkás minden, ma már persze értem a külföldiül írt firkák nagyrészét is, be van műanyagozva az étlap, lelopták az apacsavart, helyette egy óriási cetli van kicelluxozva a fiúvécé ajtajára, hogy essen le a keze a szimbólumtolvajnak, és a gyerekkori (sokkal kisebb) barátom a kidobó, óriási nagy, kifelé látom, hogy bent ül a kocsiban, nem kopogok be az ablakon, mert félek, hogy akivel benne ül, az nem örül, de a Marxim az ugyanolyan, mint régen, csak nem annyira kalandos a világítás, a pult, a pincérfiúk és az egész hosszú, gyárfalas utca sem.

idealista

Szeretném, hogy mindenféle sejtéseim beigazolódjanak.

holnap

Van, de leírhatatlan. Nagyobb, mint gondolnánk.

remélem, lesz köpőcső is

Galacsinnal dobál, rugdos a pad alatt, bökdös a ceruzájával, tanárnő, ááárulkodiiiik!

női munkavállalókat is

Mindehelyett lehetnék HÉV-vezető is, mert most keresnek, Cinkotára kell menni jelentkezni a HÉV-megállóba a forgalmi ügyeleteshez.

venkör

vainqueur (fr) : győztes,
wanker (en) : ha-ha!

egy sziget lehetősége

Olvasom ezt a könyvet, ami úgy végződik, hogy ez a jövőbeni ember, ez a kétezer év múlvai új ember otthagyja a kaptárszobáját, otthagyja a képernyőt, kihúzza az interhumán-net kapcsolatok összes kábelét, otthagyja az adatátvivőket üresen hápogni, és elindul délnek. Gyalog, mert sohasem fárad el, a zsebében ásványok és vitaminkapszulák, nem szorong, nem fél, nem szomorú, és vele van Fox, a sokadik generációs eb-klón. Délre tart, mert ott várja a tenger, a sóban és szerves anyagokban gazdag végtelen mélységű lé, az örök táplálékforrás. Hosszú hónapokat gyalogol, messzelátóval nézi a vadakat, és amikor lehull a dér, Fox elvész. Leölték, a fülét lecincálták a vadak.
…Nincs víz, elolvadt a hó, felszívta a nap. Két préselt tabletta mit ér? Tíz, tizenkét napig bírja még, ha… Nem fél, tudja, kiszámolta, hogy így lesz, a vadakat maga mögött hagyta, a másik új ember, a nő, valahol előtte jár, de lekanyarodhatott az útról, nem tudni merre, tíz, tizenkét nap a kiszáradásig. És akkor meglátja. Homokpadok, pocsolyák, sós, algáktól erjedő lé. A lábát mossa a víz. Belefekszik. Nem iszik, ozmózissal táplálkozik. Lebeg a langyos víz tetején, nézi a napot. Él. Örül. Kétszáznegyven év óta először. Ez az öröm a szerelemé, a játéké, az életé. Ismer mindent mostmár. Még hatvan év. Körülbelül ennyi van hátra, húszezer nap még. Húszezer nap lebegés, lebegés a történetekben, az ősei és a többi új ember-ős történetében. Elég az agy az élethez, és egy kis napfény meg sós víz, így együtt már a végtelen.

ez mi ez ez sajt ez mi ez

A venezuelai gyerekek azzal szórakoznak az óra alatt, hogy az ujjaikra fölírják egyesével a betűket, nem azt, hogy Ü-S-S vagy M-E-T-A-L, hanem hogy Q-U-E-S-O, azaz sajt, és akkor az ujjaik hajlítgatásával kérdezik, hogy ¿Que es eso?, és válaszolnak is rá, hogy ¡Eso es queso!, hát nem zseniális?

szalagavató

Nem tudtam, hogy lehet jól. Ha tíz éve, körülbelül ezen a héten, így január végén, azt mondja nekem valaki, a valaki a jövőből, aki nincs persze, a folyosón ott az első emeleti lépcsőfordulónál, ahol le lehetett látni az aulára, és ahol én akkor, olyan fél hét lehetett vagy negyed nyolc talán, a kezdés előtt álltam, és a sutba vágtam az egészet, vastagzoknistul, duplaharisnyástul, mindenestül, és a harminckilences, csúszós-nyeklős fehér topán nélkül indultam keringőzni, szóval ha akkor ott megmondja az a valaki, hogy figyelj, te tíz év múlva megtalálod azt a helyet, ahol rockzenére keringőznek majd, jó, a Bed of Rosesra, nyálasnak nyálas, dehát a keringő sem más, mint egy nagy mozgó habostorta, meg az a sok felcsapó érzelem ugye, amikor a lányok a fiúk karján lógnak körbe, és közben láthatod, hogy ezek ezt élvezik, és hangosan éneklik, hogy I wanna lay you down, szóval csak annyit mondott volna tényleg, hogy lesz ilyen, a szívedhez közelebb álló, akkor nem görcsölt volna betonná talán a gyomrom közben, meg utána sem, amikor a gombostűt a fényes blúzba tűzték.

szempontok

Megállapítás (időben megálló, álló időben mindenhol felbukkanó), hogy a szociológusnak a munkásosztályról, nekem az ifjak lelkivilágáról szólt.

a kamaszgyerek délutánja

A fölnőttek pont olyanok, mint a kamaszgyerekek, csak könnyebb rájuk haragudni.

7 +/- 2

Hét arcra emlékszem, kilenc névre, öt sztorira.

Három sztoriról tudom biztosan, hogy kié. …

kék és narancssárga

Napok óta így járok már valójában, egyik lábam kék, a másik narancssárga, egyik fülem, egyik kezem, egyik felem kék, a másik narancssárga, ki akarnak folyni belőlem ezek a színek két patakban, de nem merem, nem merem magamra venni a táncterem fényeit egy keleti és egy űrbéli dallam határán, a jégmadarak tolla nem én vagyok, türtőztetem magam, egészen addig, tegnapig, mikor meglátom ezt ott, hogy ez az enyém, nekem van ide kirakva, hát én elkérem, meghökkenek mégis, amikor megkapom, az arcomban van az óriási kék és a keskenyebb narancssárga, feldereng az emléke egy másik kéknek és narancssárgának, az nyár volt talán a tengernek hitt Dunán, elkértem azt is, és akkor végül ma mégis fölveszem ezeket az elektromos vibrációkat magamra, több képet már nem kérhetek, én magam vagyok ezek a színek, és azzal a hátára vesz a nap, végigsodor az elsimuló és a pezsgő órákon, egyszerre vagyok nagyon nyugodt és derűsen izgatott magam, elterülő kéket bevilágító narancssárga.

tizenöt

Fúrok vissza az időmben, betöröm a tizenöt éves pupillámat, mászom meg, pásztázom az agyamat, a barlangokat. Mi volt akkor, hogy volt? Amikor az ment, hogy little secrets, tremors… turned to quake, meg like most babies smell butter, his smell smelled like no other, és már egy éve ment a(z I, I, I, I, I'm not your) stepping stone, alatta meg a submission, ha szomorú voltál, bálnányi darázson utaztál, ja, és a kérdések, magyarul nem is fogalmaztunk talán, ha arról volt szó, és persze, mindig arról volt szó, so what's moderation and what's confusion, meg a végére viccnek tegyük be ezt is, hisz a D-moll Toccátára de büszkék voltunk! (És Úristen, hány halott.) …Jó, azt hiszem, emlékszem.

kamilla

A kamillás ajakír, olyan zöld a kupakja, mint ez itt kétoldalt, pont olyan szagú, mint régen az ufódobozos babafürdetők közül az egyik (volt kék, sárga, piros és zöld, négy erőteljes alapszín, tekerős gombkupakkal, mi még áltiban is azt használtuk, a tanító néni (Márta néni – prototípus, tizenhat év múlva már nem ismert meg az utcán, ha ott jártunk még, ugyanazon a lakón) pedig jéghidegen húzta föl a szemöldökét, hogy talán habfürdő vagy tus, mert mi ez, már nem vagyunk babák, minket már fürdetni nem…), ez a művi kamillaillat örök.

most akkor mi?

Nem, nem akarom én ezt erőltetni… Nem. Akarom, de nem erőltetni. …Úgyhogy leveszem a mindent kezelő (kezelni akaró, vagy épp semmit se) kezemről a mindent vállaló (szintúgy bevállalni vállalkozó, vagy terhet lecsúsztató) vállamat.

éjjel is

– De te már végeztél, gondolom?
– Hát igen, igen. Én már háttal állok a táblának.
– Mi? Te tanítasz? … Ezekben a ruhákban???
– Aha, nekem ezek a ruháim…
– Mert úgy nézel ki, mint egy –
– Mint egy?…
– Mint egy drogos!

És aztán felbukkant az éjszakában a leendők közül a Nagyon Átható Tekintetű Srác, tudod, az a fajta, aki figyeli minden mozdulatod, az agyadat reflektorozza egyfolytában, én jobban megijedtem, mint ő, de kapcsolt, köszönt szépen, hogy Csókolom, meg aztán, amikor már bezárták a táncteret, hogy Viszlát!, rettenetesen udvariasak voltunk mind a ketten, most mit is tehettünk volna, ilyen hülye meglepetést! Úgyhogy most gyorsan becentrifugázom magam ebbe az új és felelősségteljes, áhított szerepbe.

lehetne

Mintha csak a falból párologna, olyan könnyen?

kilenc pár mi lesz

Mit vetít előre, mit jelez (onnan, a majdból vissza) és mit nem, hogy tudomásul épp, hogy csak vettem, hogy én, hogy én, hogy én lehettem az a szerencsés, aki azokkal a dacos tekintetekkel birkózhat majd óráról órára, hétről hétre?

twitter (inkább)

Jól van, buborék, lejátszuk.

úszik le az ablak alatt

Sáv a redőny alja és az ablakpárkány között:
– időjárás: jeges cseppek, hóesés, felfröccsenő keréknyom.
– kutyák: három skótjuhász, egy ugrándozó róka.
– gazdák: kerek néni, szikár bácsi, fiatal pár.
– sávok: autók, villamospótló, villamos.
– Duna: uszály- és jégvonták.

apuka?!

Apuka, ne nézzen így rám, hát azért, mert most egyszer nem jövök, mert igen, más munkája is van az ember munkáslányának, és hát nehéz ez a sok így együtt, szóval aztán jövök megint, hát ne féljen, meg fog a kisfia tanulni, hát… [fiktív rész: – Ja, hogy ja!] …szóval jövök majd utána, egy hét múlva, az nem a világ, érezzék jól magukat addig, viszlát!

színház

Nézem a színházat, és közben arra gondolok, vajon ők épp mit gondolnak, vagy inkább hogy hogyan mesélik el a jelenetet a haverjaiknak a kocsmában: …és akkor megfognak ketten, az X a csuklómnál, az Y a bokámat, én elernyedek, és beemelnek a sírba, de vigyáznak, mert pont a lábam néz a nézők felé, ezért hozzáfogják a bokámhoz a szoknyámat, hogy ne lássák a nézők a bugyimat. …aztán, miután már betett a sírba, visszajön a Z, mert meggondolja magát, és kivesz mégis, a hátára kap, én elengedem magam, kókadok a vállán, miközben járkál velem, majd felakaszt a haranglábra, mert végig van ott egy ilyen harangláb, fejjel lefelé akaszt fel, a lábam bele is akad a harangnyelvbe, és képzeld, olyankor majdnem mindig megkondul a harang. …a J néni, mielőtt ránktámadnak, előttem térdel, és azt kérdezi, hogy hogyan fogok én magamnak apukát találni, és aztán belefúrja a fejét a hasamba, szeretem olyankor a J néni szagát. …már vagy húsz perce fekszem a színpad közepén, meg vagyok halva, csupa piros festék az alkarom, úgy fekszem már vagy huszonöt perce, amikor a Z kicibálja a Karcsit a sírból, aki ekkor még nem egészen halott, de csupa vér már, és ledobja a földre, a Karcsi is elernyeszti magát, de én pont akkor befeszítek, mert a Z a fejét az oldalamra támasztja, egy ilyen tök morbid képet látnak a nézők, fekszem én fehér ruhában, érted, és akkor a Karcsiból csak a vigyorgó véres feje látszik, és akkor lefejezi őt a Z.

've got emotional

– …és igazán szerencsésnek érzem magam, hogy két legjobb barátom is van, és… Hé? Mi van? Mi van veled?
– Izé, várjál, annyira meghatódtam, hogy te most tényleg azt mondod, és úgy is gondolod, hogy rettentően szerencsés vagy, mert kettő is van?! Nahát! [szipp] Figyelj, várj, kifújom az orrom, aztán folytathatjuk.

hőzöng, aztán megkapja

Fitogtatom, süssél ide, te, ha olyan nagy vagy és mindenható, nézd, én is mi mindent bírok, aztán erre nem rám dob még három tonnát, napi plusz öt órát, na, majd megmutatom én neked! Felveszem, megtartom, piha!

putapete

Budapest Tahitin. Mert nincs elég hang rá.

lángol a mennyezet

Egy idő után mindig kilyukadt a kályhán a vaslap, és akkor fölvetültek a lángok a mennyezetre. Az ágyból pont oda lehetett látni, mindig erre aludtam el télen, a lángok táncára odafönn. Egyik reggel elmondtam a testvéreimnek is, heten voltunk testvérek, hogy figyeljék majd, hogy lángol a mennyezet éjjel. Anyámék szívszakadva rohantak a padlásra, hogy megtalálják az éjjeli tűz fészkét, de nem találtak semmit. Este odahívtam anyámat az ágyhoz, mondtam neki, hogy nézzen föl, nézze meg a lángokat fölöttünk. És akkor anyám elmosolyodott, mert meglátta odafönn a titkomat. Aztán betakart, mindannyiunkat egyenként a nagy ágyban.

irigység (jelenet)

– Jól van, kislányok! Dícsértessék! Kézcsók… így van. És mondjátok meg, mert a püspök úr is kérdezni fogja, hogy ki volt… ki volt… ki volt szent Zsuzsánna? Anikó? … Mi? Miii? Zsuzsika? … Igen? Hát, nem varrónő, de azért örülni fog a püspök úr, hogy milyen szépen válaszoltál. Anikó! Mit látok! Töröld meg a szád! … Mi? Hogy semmi? Még hogy semmi! Töröld csak meg azért! … Nos, a következő kérdés pedig az lesz, hogy… Zsuzsika, üdvözlöm a mamát, tegnap nagyon jót beszélgettünk… Igen, már aludtál, amikor elmentem… Szóval hány éves volt Mária, amikor Jézus megszületett? … Húsz, igen, Anikó, hát… Zsuzsika? Tizenkettő? Azt mondod, tizenkettő? Nos igen, Zsuzsika, te közelebb voltál a helyes válaszhoz, mint mindig, gyere, kapsz tőlem egy szentképet. [Feláll, odamegy. A pap bácsi nagyon közelről beszél hozzá, Zsuzsika feszeng, a pap bácsi szinte a szájába mondja a szavakat, Zsuzsika jól érzi a nyála szagát és a tenyere nyirkosságát, amikor a szentképet a kezébe teszi.] Zsuzsika, tessék, vigyázni fog ez a szent kép terád, ahogy én és a Jóisten is vigyázunk… Anikó!!! Aanikóóó!!! Mit…?! [Zsuzsika széke hátrasiklik, Zsuzsika nagyot puffan a földön! Zsuzsika bömböl! Fáj az ülepe nagyon, fájni fog az még napokig.]

csicsás tenger

Olyan parttalan az álmodozásaim. Úszik benne mindenféle.

egy(a) bácsi

Volt egy(a) bácsi egy(a) villamoson. Nála volt egy(a) nájmonacskó. A nájmonacskóban (a) zsömlék és (a) szalvéták. Becsomagol(ja) (a) két zsömlé(ke)t (a) szalvétákba egyenként. Aztán elővesz(i) egy (a) sodokut, és fejteni kezd(i).

mindig süt

Reggel van, süt a nap. Süt Cádizra, süt az óceánra. Éjjel (a budapesti éjjel) az Arab Emírségekre sütött. Süt éppen Nairobira is, délután pedig Bogotára fog. Sőt, hajnalban már Kapingamarangira. Nap, nem lehetne valahogy megcsimpaszkodni benned, és átlendülni egy melegebb ég(föld)tájra? Kapingamarangi pont jó lenne. Sok ott a korall.

les merveilleux nuages

– A tanmenetet rímekbe szeded? Alliterálsz? Metaforákká növeled a dátumot, allegóriává az aláírást? Költészetet játszol?
– Igen.

polígrafo

Oda nem írtam máma, ahol nem volt rubrika*.

És mindenféle elfordított nyelven, németnek magyarul, magyarnak németül, görögös szóvicceket fabrikálok spanyolból, tükörbe ferdítem az angolt, csúszómászókról értekezem hosszan, dicsérek, osztok linkeket és észt, hát, valóban egy poliglott grafomán bőrét szagolom belülről, de nem nagyokos vagyok, csak lelkes.

*Picit a gyerekkorom végét jelentette, amikor megbizonyosodtam, hogy a rubrikában nincs "l", sehol. A tudatalattimban szerintem még mindig "l" az egyik "r", vagy mindkettő. Szerencsére a gyerekkorom vége, mint égen a csillag, számtalanszor megtörtént, végtelen végű.

mondjátok meg

Minden rendben. Az iskola. Apa, anya. A srác. A többiek. Minden és mindenki rendben.

Éjfél után vár, hogy csönd legyen. Csönd az utcán, a szomszéd szobában, csönd belül. Kinyitja az ablakot, bejön a hideg, és nem jön be vele az új év. Nem engedi, ráugrik az új évre, lezuhan vele. Reggel fagyottan találják, az új év összeroskadva sír a lábánál. Siratja a tizenhét évet, a tizenhét év kusza téglahalmát, ami nem épülhetett egybe.

Mondjátok meg a gyerekeknek, hogy a fejükben tomboló káosz a világon a legnagyobb rend!

a sas, a lazac, a szentjánosbogár és a bölény

Can you be like an eagle
Flying in the sky
The sky, we'll fly in the sky

Can you be like a salmon
Swimming in the sea
The sea, we'll swim in the sea

Can you be like a firefly
Lightning in the night
The night, we'll light in the night

Can you be like a bison
Walking on the earth
The earth, we'll walk on the earth

Egy régi indián dal az égről, a tengerről, a földről és a fényről. Többé nem veszhet el.

a hőmérő higanyszála

A hőmérő higanyszála a nulla fok alá kúszott. Aztán még lejjebb. A küszöb alá, azon át a lefolyóba, onnan ki a csatornába, le a messzi délre. Itthagyott minket a hidegben.

Mikor tér vissza a hőmérő higanyszála a nyaralásból?

és '18? ('19?)

Két sérülés van a jobb lábamon, két semmiség. Kilencvennyolcban azt mondta a […] a Balatonban éjszaka, hogy erről a kis karcolásról ezentúl mindig eszembe fog jutni ez, ami most. Ez a hirtelen kezdődő új élet. Kétezernyolc nyarán, igen, július volt megint és éjszaka, nekibicikliztem a rakpartnak. Most nem mondta senki, mostmár én mondtam magamnak, hogy erről a kis kitüremlésről mindig ez fog eszembe jutni, ez a nyár, amikor hirtelen felindulásból megismerkedtem a […]. Más is összekötheti ezt a két évet, ha akarom. Keresgélés, ősanyák, némi fájdalom a változásba vivő, ám kényszerű öncsonkítás miatt, meg ki tudja, még mi. Kusza elmeállapotom feloldódhat, hiszen ez már '99… ó, nem, sokkal több, '9!

irányultságok

– Megkeresnéd, elolvasnád, lefordítanád esetleg? – Ó, szívesen.

(Keressek effélét!)

kókusz

Fehér forgács a fogunk között ezer mérföldek mögül. A jeges éjszakákkal és a forró nappalokkal való ellenszegülés dicsérete.

lassan

Alig mocorog még ez az év.

generation gap?

Tanuljuk, hogy az axiómák fő főnevei előtt nincs 'the':
– Akkor mongyad azt, hogy a punk nem halott.
– Our father is not dead.

Úgyhogy megtanítom neki, hogy ki volt az első punk: Lenin apánk. Aki élt, él és élni fog (lived, lives, will live on).

édes lencse

Legyen sok, legyen pompás: hogy gazdag legyen a szütyő, a szó, a szív.

Legyen benne babér és ananász, vörösbor és feketére főtt szilva.
Petrezselyem, répa, dió. Hagyma húsos héja, zöldellő szára.
Gyökér, levél, mámor.
Dél és észak, tél és nyár. Ó és új.

az első hajnal

Olyan síma, hogy valóban hótakaróvá testesült.

Egy palack jegesen habzó pezsgő a kabátok alól. Egy régi egyetemi társ. Egy-két mosolygás, mínusz egy hisztéria. Egy csukott szemhéj mögé tekergőző himnusz. Egy régi tanár, aki örül, aki kolléga (lehet akár). Egy reggeli majonézben úszó krumpliszemekből, teával, száz kanál mézzel. Két terhes pultoslány (ötödik és hetedik hónap). Egy összeröhögés a villamoson. Egy lányos tánc. Egy izgató eszmecsere, barátság lehet akár. Három gerezd narancs, hét szelet citrom. Száz koccanó pohár. Egy sötét reggel hét. Egy hófödte dél.

Egy megkönnyebbülés.